Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
VIII. Az anyagelviség tana az ember eredetéről
9 2 mert az élet csak Istentől eredhet. Az életelv, a tisztán physikai és vegyi erőket túlhaladó erő, és ilyent, csak isteni hatalom olthatott az anyagba. Minden kísérlet, mely az életet, illetőleg az élő lények létét Isten nélkül akarja megmagyarázni, haszontalan ; mely a helyett, hogy e feladatot megoldaná, inkább összebonyolítja azt. Azért minden élő lény, álljon bár az életnek még oly alacsony fokán, hangosan figyelmeztet bennünket Istenre, és állandóan azt kiáltja felénk, van Isten ; különben én sem létezném! És ugyanez áll az élőlények különböző fajairól is. Az egész szerves világ összes rendszereivel, mint valamely az isteni eszmében előre megalkotott remekmű tekintendő, és a szerves természet egész rendszere nem egyéb, mint az isteni eszme rendszerének nyilvánulása. Isten az, ki örök szellemében a szerves természet egész rendszerét tervezte, és ezen rendszert azután a szerves természet teremtésekor nyilvánosságra hozta. Ez egyedül magyaráz meg mindent. Minden más kísérlet, mely a fajok eredetét más módon akarja megmagyarázni, nyilvános tényékbe és természeti törvényekbe ütközik, és a helyett, hogy a feladatot megfejtené, hypothesisek kártyavára előtt, és megoldhatlan talányok homályában hagyja az embert. VIII. Az anyagelviség tana az ember eredetéről. i. Az anyagelviség az embert puszta testi lénynek tekinti, és benne minden érzékfölötti, szellemi elvnek létét tagadja. Az, a mit mi szellemnek nevezünk, szerinte csak üres, elvont fogalom, és minden szellemi élet egyedül az agyvelőre viendő vissza. Minthogy pedig £.z anyagelviség egy, a világ fölött álló teremtői okfőt