Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)

VIII. Az anyagelviség tana az ember eredetéről

93

sem fogad el, azért az ember az anyagelvi világnézlet szerint egész mivoltában nem egyéb, mint a természet egyik terméke. Itt természetesen az a kérdés tá • mad, hogy miképen és mennyiben productu ma az ember a természetnek, azaz, miképen jött létre az ember a természet létesítő folyamatában.

2. E kérdést a modern anyagelviség akként oldja meg, hogy szerinte az ember ép oly módon jött létre, mint az élő lények többi fajai; úgy azonban, hogy az emberi faj (legalább eddig), a természetes fajképződésnek legmagasabb fokán áll. A fajok mikénti keletkezésének felfogása határozza meg tehát azon módot is, mely szerint az ember eredetét az anyagelvi nézlet szempontjából képzelnünk kell. De tudjuk, hogy az anyagelviség a fajok keletkezését illetőleg, előbb az átválto- zási elméletnek hódolt, mig jelenleg a Darvin-féle elméletet fogadta el. Ezen Darvin-féle hypothesis szerint pedig az emberinem amajomfajból származott, még pedig, mint minden egyéb faj, „természetes tenyésztés“ útján, kapcsolatban a „létért való küzdelemmel.“ Ezt a következőképen kell értenünk:

a) Hogy az ember származását megmagyarázhassuk, vissza kell mennünk az ó-világi (keskeny orrú) majmokhoz. Ezek ugyanis két irányban ágaztak el, melyek közül az egyik ág lassankint az új-világi, az az a most élő majmokká (szélesorruak), a másik pedig az emberi fajjá fejlődött. Ha most tovább azt kérdezzük hogy miként történt e fejlődés, a következő választ nyerjük: Idő folytán némelyeknek azon ó-világi majmok közül, sokkal megfelelőbb volt a földön, mint a fákon való tartózkodás; talán azért, mivel élelem keresési módjukban, vagy szülőföldjük viszonyaiban változás állott be. Talán az éghajlat változott meg, és a meleget hideg váltotta fel ; vagy talán kevesebb fa nőtt, vagy oly gyümölcsöket termettek ezek, melyek azon maj_ moknak nem voltak eléggé inyökre, stb. A földön való