Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
I. Bevezetés
annyiban ismeri el, a mennyiben az az emberi önkény eredménye. Az Isten-eszme előtte agyrém ; az atheis- mus jogosult; a lelket, az ember szellemét, mint a testtől különbözőt úgy tekinti, mint „nemlétező rémalakot,“ mely elég sokáig uralta a főket, s a melyet végtére is mellőzni kell. Szóval mindazt, mi ismeretünk magasabb szellemi körében fekszik, vagy azzal összefügg, mindazt, mi életünk fensőbb eszményi érdekeit illeti, vagy azokra csak vonatkozik is, merően, és tekintet nélkül tagadja. Csak egy van, mire tagadása ki nem terjed, és ez az anyag, — az anyagi világ. Csakis ez marad meg a tagadás általános felosztási folyamatából, csak ezt tartja az anyagelviség egyedül valónak, mint olyat, melynek egyedül van léte, és a mely egyedül jogosult arra, hogy létezőnek ismertessék el. Az anyagot, az anyagi rendet elégségesnek tartja az anyagelviség arra, hogy általa az emberi szellem és az emberi szív minden szükségletein segítve legyen, és az anyagnak, az érzékileg megfoghatónak tisztelete azon jel, mely alatt avatottjait gyűjtögeti és győzelemre vezetni igyekszik. 3. Azon feltevéssel tehát, hogy ismeretünk minden eszményi eleme csak semmi és hogy csak az anyag és az' anyagi rend bir realitással, fog az anyagelviség ama nagy rejtélyek megoldásához, melyeket a valóság az emberi szellemnek megoldás végett kitűz. Azon nagy kérdéseket ugyanis, melyekkel a bölcselkedő szellem századokon keresztül foglalkozik és a melyek fölé a keresztény vallás oly fényes világot árasztott, az anyagelviség sem kerülheti ki. Mert hiszen puszta tagadással mit sem érhetne el. Azért ezen kérdéseket saját álláspontjából neki is meg kell fejtenie, hogy igy magát elméletileg megállapítva, magának utat nyisson az ember szellemébe. Neki saját álláspontjából kell megállapítania az emberi ismeret elméletét, meg kell továbbá felelnie az anyag mivolta, a világ keletkezése és fejlődése, az élet és nyelv eredete stb. körüli kérdésekre ; ki kell továbbá