Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)

I. Bevezetés

3

terjeszkednie az ember erkölcsi hajlamára, a társadalom, a jog, az állam stb. mivoltára ; szóval azon kell lennie, hogy oly rendszerré váljék, mely a bölcsészet minden feladatát körébe vonja, és azokat azon szempontból, hogy nincs eszményi valóság, hanem csak az anyag létezik valóban, megoldja. Mert csak is ezen feltétel alatt igazolhatja talán az emberi ész Ítélő széke előtt alap- feltevését.

4. így lesz azután az anyagelviség második sorban állítóvá (positiv). Elméletté alakul. De természetesen ezen elmélet nem olyan, mely mindenütt szigorú bizonyítással működik, és eredményeit szorosan tudományos deductio vagy inductio utján nyeri; mert hiszen ez az anyagelviség tisztán negativ talaján nem is lehetséges. Főképen véletek (hypothesis) azok, melyekkel az anyagelviség fellép, és ezen véletek annál vakmerőbben és elbizakodottabban vannak felállítva, minél nagyobb a zavar, melyben az anyagelviség magát tudományos nagy kérdésekkel szemben találja. Különösen a természettudomány az, melyre az anyagelviség minden alkalommal hivatkozik. Minthogy az anyagelvi nézlet szerint csak a természet, vagyis az anyagi rend létezik valóságban, ugyanezért rá nézve minden kérdés, melyet fölvet, természettudományi kérdés, mely épen azért csak természettudományi téren és módon oldható meg. Mivel pedig a természettudomány oly kérdésekben, melyek az emberi ismeret eszményi vagy szellemi körét illetik, vagy azt csak érintik, sohasem lehet illetékes, azért nem is történhetik másként, minthogy ily dolgokban puszta véletekkel segítsen magán az anyagelviség. És ezekben épen nem szűkölködik. Töménytelen számban sorozza azokat egymás mellé, és ha a bizonyítékok, melyekkel azokat támogatja, még oly gyöngék és semmitmondók is, sőt, ha be is kell vallania, hogy az általa fölvett véletek be nem bizonyíthatók, vagy hogy azokból semmiesetre sem képes minden tüneményt megmaI