Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
V. Az anyagelviség tana a világ keletkezéséről
7o a) A vak szükségesség fölvétele már magával a rend fogalmával is ellenkezik, melyet pedig a világ - egyetemre magok az anyagelviek is alkalmaznak. A világegyetemben ugyanis nemcsak minden létező dolgot állandó és hathatós törvények kormányoznak, hanem ezen törvények egyszersmind egymással is mindenütt teljes összhangzatban vannak; s nemcsak hogy egymást nem gátolják, hanem egymással és egymás mellett mindmegannyi oly kölcsönös összhangzatban működik, hogy az egész világegyetem a legnagyobbtól a legkisebbig, mintegy bámulatosan rendezett egész tűnik szemünkbe. Ezt, — miként említők, — elismeri az anyagelviség is. Rend azonban sohasem lehetséges bizonyos előre megállapított terv nélkül, mint a mely amannak alapjáúl szolgál, s a melyben ez utóbbi eszményileg előre kifejeztetik. És ez oly alap törvénye a józan észnek, melyet semminemű álokoskodás sem bir felforgatni. Mert ha én valahol egy rendezett egészet veszek észre, szükségképen s a nélkül, hogy másként tehetnék, okvetlenül egy eszes okra kell következtetnem, mint a mely az illető rend tervét előre megállapította, s azután meg- valósítá. Nem is vagyok képes azt gondolni, hogy eme rendezett egészet valami véletlen eset, vagy vak szükségesség hozta volna létre. Következőleg a világegyetem rendjét, mint olyat, sem vagyunk képesek magunknak elképzelni egy öly értelmi terv előleges fölvétele nélkül, mely szerint ama rend megállapítva, s mely viszont eme rendben megvalósítva lön. Rend és vak szükségesség két oly fogalom, melyek egymásnak ellentmondanak s egymást megsemmisítik ; vagy az egyiknek, vagy a másiknak buknia kell. így tehát már emez általános vizsgálatból is kitűnik, hogy a természetben korántsem a vak szükségesség, hanem a terv- és célszerűség képezik az uralkodó elemet. b) A mit igy általánosságban felhoztunk, az különös tételben is kimutatható. Az újabbkori csillagászat
