Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
V. Az anyagelviség tana a világ keletkezéséről
6g föltevésére nincs szükségök, bátran állíthatjuk, hogy ezen elbizakodottságuk a kérdéses tárgy körül fölmerülő rejtélyek mélyebb vizsgálatánál csakugyan nevetségesnek tűnik föl. Eredménytelen fáradság leszen az, mely Isten nélkül akar teremteni, s minél jobban ragaszkodik az emberi szellem abbeli önfejűségéhez, hogy magát kizárólag istentelen elvek által vezéreltesse, annál mélyebben sülyed azon véletek tömkelegébe, a melyekről végtére maga is kénytelen bevallani, hogy azok mégsem magyarázzák meg azt, a mit tulajdonképen meg.- magyarázniok kellene. Häckl úgy vélekedik 1), hogy Laplace nagyszerű elméletének eddig egyedül csak az a hiánya, hogy a mozgás eredetét meg nem magyarázza. Mintha bizony nem épen ez volna a dolog veleje. Mert hisz az említett vélet ép azért sülyed a semmiségbe és veszti el minden tudományos becsét, mivel a mozgás eredetét megfejteni képtelen. 8. Végre az anyagelviség harmadik világtani tételéhez értünk, mely szerint a természetben végokok nincsenek s hogy céltanról a természet rendjében egyáltalán szó sem lehet. Az anyagelviségnek e tételt fel kelle állítania, mert a cél- és tervszerűség szükségképen bizonyos rendező értelmiségét tételezvén föl, mint a mely a célt fölállítja s a dolgokat eme cél felé irányozza ; azon esetben, ha a természeti világ körében bizonyos tervszerűséget fogadna el, szükségkép egy Istent is el kellene fogadnia, mint a ki „mindent arány-, szám- és mérték szerint rendezett.“ Azért az anyagelviség inkább a vak szükségesség homályába menekül, és elméjét, mely természeténél fogva mindenben célt keres, inkább az értelem nélküli vaksors mindent elhomályosító sötétségének bilincseibe veri. Teljes lehetetlenség azonban a természeti világban jelentkező cél- és tervszerűséget eltagadni, s mindent a vakszükségességre vezetni visz- sza. Mert : *) Natürliche Schöpfungsgeskichte 5. kiad. 288 1.
