Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
V. Az anyagelviség tana a világ keletkezéséről
65 azokat nyugalomban s lappangásban tartotta volna, nem mutatnak, de nem is mutathatnak föl, mivel az anyagon s annak erőin kívül mi sem létezett? Mindezen kérdésekre az anyagelviség nem tud válaszolni. És itt ismét oly csomóval áll szemben, melyet meg nem oldhat, s a melylyel szemben ránézve nem marad egyéb hátra, mint kibúvóul azt vallani,hogy itt ismét „megfoghatatlanságba“ és oly problémába ütközünk, melynek megoldása ránk nézve lehetetlen és mindvégig az is marad. Ez azonban a legszomorubb vigasztalás, mely csak létezhetik, eltekintve attól, hogy a „megfoghatatlanság“ e köpenyével itt is mint mindenütt e rendszernél, csak azt az ellenmondást akarják elfödni, melyet benne minden oldalról találunk. 5. Valamint tehát az anyag nem örök, úgy fejlődési folyamata sem. Az anyagelviség, mely annyit beszél az anyag és fejlődési folyamatának örökkévalóságáról, ezzel csak azt bizonyítja, hogy vagy nem vizsgálta ezen állitás alapját soha sem, vagy hogy könnyelmű s ledér játékot űz az örökkévalóság fogalmával. Az örökkévalóság fogalma földi dolgokra egyáltalán nem is alkalmazható ; mert a mi örökké való az időfeletti, az minden földi fejlődést, minden földi haladást kizár; az egy cselekményben örökre bevégzett. Tehát az anyagnak, vagy időbeli fejlődésének az örökkévalóság jelzőjét tulajdonítani, képtelenség, mely a szigorú és következetes gondolkodás itélőszéke előtt megbocsáthatlan- nak bizonyul. Csak az Isten örökkévaló. 6. De hamis és képtelen ama második állítás is, hogy az anyag egyedül önmagából, minden magasabb érzékfölötti és isteni ok közreműködése nélkül fejlődött a jelen világgá. A Laplace-féle elmélet pedig, melyen az anyagelviek „természetes teremtés története“ alapszik, teljesen tarthatatlan. Ennek bebizonyítása nagyon könnyű : a) A Laplace-féle elméletnek már előföltétele is Stöcklj Az anyagelviség. 5
