Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
IV. Az anyagelviség tana az emberi akaratról
50 gonyájokat talán heringgel, amazok pedig „beefsteaks“- sal (olv. bifszteksz) ették — voilà tout ! Erre Vogt K. azt mondaná : „Igen úgy van ! Valóban úgy van!“ „,,A szabad akarat nem létezik; a szervezet önmaga fölött nem uralkodhatik ; ezt anyagi állományának törvénye uralja.““ S most még mondja valaki, hogy ne higyjünk csodákban !“ g) Az anyagelviség az akarat physikai természetéről és minden akarati ténykedés kényszeréről való tanában, szeret statisztikai észleletekre hivatkozni. A statisztika, mondják az anyagelviek, kimutatja, miszerint bizonyos bűntények, bizonyos időkben s bizonyos körülmények között, mindenkor állandó középszámmal fordulnak elő. Ebből szükségképen egy általános természettörvényre kell, mondják, következtetni, mely a bűntényeknek ezen arányos s megegyező föllépését s megújulását követeli. A hol pedig általános természet- törvény uralkodik, ott akaratszabadságról szó nem le- I hét. — Ezen következménynek azonban már előtétele is valótlan. Mert nem áll az, hogy a statisztika a bűntényeknek oly állandó és megegyező fellépéséről tesz bizonyságot, a milyen itt a biztos következtetésre föl van téve : sőt inkább tudjuk, hogy e megegyezést illetőleg a legnagyobb kivételek és zavarok fordulnak elő, és a legtöbb esetben ilyen megegyező arányosságnak még csak nyomára sem lehet akadni ; a mint ezt a statisztikusok maguk is bevallják. Ha pedig a dolog igy áll, ily bizonytalan s ingó alaptényékből, inductio utján általános törvényre következtetni nem lehet, s ha ez meg is történnék, az igy származott következmény még korántsem volna természettörvény ; mert ha ez volna, akkor minden embernek, a ki oly körülmények közt, s oly életviszonyok közt él, mint valamely gonosztevő, hasonlóan s szükségképen gonosztevővé kellene válnia. Ennek azonban a tapasztalás határozottan ellentmond. Az anyagelviségnek tehát ismét csak azon „is
