Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
IV. Az anyagelviség tana az emberi akaratról
4y „Kisértsük meg,“ mondja a már föntebb említett iró ’), „egy gyilkos bűnét és elitéltetését anyagelvi szempontból megfejteni. Bizonyos embert „agy anyagának elhelyezkedése“ (Moleschott) arra kényszerít, hogy lesbe- álljon addig, mig ellensége megérkezik. E pillanatban anyagcsere történik, minek következtében keze kést ragad és ama szerencsétlennek mellébe döfi. A rendőrfőnöknél, ki az esetet meghallja, a fölfogott hanghullám azt eszközli, hogy két rendőrnek a gyilkost elfogni elrendeli ; ezen a két rendőr fülét érintő hanghullám elégséges arra, hogy oly anyagcserét eszközöljön, melynek következtében ezek a bűnöst napokon keresztül üldözhetik, s végre elfoghatják. Azon behatás folytán, mely- lyét a rendőrfőnök Írásáról visszaverődő fénysugarak az államügyész agyára gyakorolnak, ebben anyagcsere jő létre, mely azt eredményezi, hogy ennek keze egy vádirat leírására kényszerittetik. A vádlott végre megjelenik a törvényszék előtt, melynek eskütjei nem talán azért jövének el, mivel a meg nem jelenés esetében 100 tallérnyi büntetés vár rájuk, hanem mivel a meghívó jegy olvasása következtében oly mozgás támad agyuk anyagában, mely őket erre kényszeríti ; ezen ok folytán, s nem kötelességük teljesítése céljából jelennek meg a birák is. A gyilkos elitéltetik; de esetleg az esküdtek hallérzékeit érintő hanghullámok nem működnek mindegyiknél egyenlő módon ; kettejök a tény természeti kényszeréről meg lévén győződve, a szerencsétlent szabadnak nyilvánítja. De még sem ! hisz meggyőződés nem létezik ; az esküdtek is csak természeti kényszer folytán cselekedtek. A hanghullám hatásának különfélesége, az agy anyagának különféleségéből folyik, s ezt a táplálás különfélesége okozza; mert „az ember az, a mit megeszik“ (Moleschott). Ezek előtte való nap bur- *) *) Materialismus oder Christenthum í 114 1. Stöckly Az anyagelviség. 4
