Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
IV. Az anyagelviség tana az emberi akaratról
45 újabb iró, ‘) a kővetkező módon : „Valamely gyakorló téren ezer katona és egy tucat iskolás gyermek áll, mindnyájan fesztelen szórakozásban. Megjelenik az arcvonal előtt az őrnagy, s dörg a vezényszó : „„Vigyázz !““ „„Fegyverre!““ S az ezred úgy áll mint a fal, s ugyanazon pillanatban kétezer kar végzi ugyanazon mozdulatokat. Már most mikép magyarázható meg ez az anyagelvi nézlet értelmében ? A tiszt vezényszava hullámzásba hozta a levegőt, e hullámok az emberek füleibe hatolnak s onnan az agyba ; az agy anyagában ennek folytán (Moleschott szerint) anyagcsere történik, mely az izmok ama mozdulatát idézi elő, mely a fegyvert a megfelelő helyes helyzetbe tereli; vagyis amaz ezer ember, ellenállhatatlan kényszer következtében cselekszik. Ezt ugyan még könnyen elhihetné az ember, csak az iskolás gyermekek is itt ne volnának. Ezeknek füleit is ugyanazon hanghullámok találták ; s ime egyik sem kap nadrágtartója után, egyik sem teszi a megfelelő fogásokat, hanem zavartalanul tovább fecsegnek. Mely fajtája ez aztán a természeti szükségességnek, mely ezer embert kényszerit, s egy pár gyermek ellenében tehetetlen !“ Valóban, az anyagelviség ilyen s hasonló, mindennap észlelhető tüneményekről, a legkisebb megoldást sem képes adni. Egyenlő okoknak mindig egyenlő okozatokat kell szülniök a természetben ; már pedig itt az ellenkezőt látjuk. Az agy külön- féleségére pedig hivatkozni nem lehet ; mert ez lényegében minden emberben ugyanaz, és csupán esetékes különbözőségeknek nem lehet olyan befolyásuk, hogy ugyanazon érzéki benyomás az egyikben szüljön hatást, mig a másikban épen ne, vagy mi több, egészen ellenkező hatást eredményezzen. Tehát ismét csak homály és megfoghatatlanság. c) Az anyagelvi vélet továbbá megoldhatatlan el') Materialismus oder Christenthum ? Freiburg 1875.
