Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
IV. Az anyagelviség tana az emberi akaratról
42 sorium commune“-hez van kötve, és a lelki ismeretelv, csupán a szervvel való együtt-müködés által eredményezheti az érzéki észlelést; az agynak szervéleti működése ez esetben, lényeges mozzanatát képezi a megismerés tényének. A mi azonban a tulajdonképi gondolkodást illeti, vagyis azt, mely az érzékfölöttire, az eszményire irányul, ezen gondolkodási ténykedés lényegét tekintve anyagtalan és szervtelen, és csak annyiban függ az agytól, illetőleg az agy szervimüködésétől, a mennyiben minden gondolkodásban bizonyos tekintetben az érzéki ismereterönek is mindenkqr része van, minthogy az érzéki ábrándokban a gondolkodás számára ez szolgáltatja azon anyagot, melyre ennek, hogy a neki sajátos működéseket, az elvonást és a következtetést véghezvigye és ezáltal az eszményinek birodalmába eljuthasson, szüksége van. — Egyedül ezen felfogás felel meg az emberi ismeret lényegének, mit a megismerési ténykedésnek egészen érthetetlen s talány- szerű folyamattá való lealacsonyítása nélkül, maga az anyagelviség sem tagadhat. IY. Az anyagelviség tana az emberi akaratról. i. Valamint az emberi gondolkodást, úgy az emberi akaratot is, az agynak tisztán szervéleti működésére alapítja az anyagelviség. Tana szerint az emberi akarás sem oly ténykedés, mely alapját egy magasabb, a testtől különböző lélektani elvben birná, hanem ezt is csak az agy tisztán szervéleti működésének tartja, melyet az agyra ható érzéki benyomások eszközölnek ; ezen benyomások azután a mozgató idegek által a test izmaira hatván, a testi mozgásokat idézik elő.
