Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)

IV. Az anyagelviség tana az emberi akaratról

43

e. Ha azonban a dolog igy áll, akkor önelhatáro- zási képesség értelmében vett akarat-szabadságról természetesen szó sem lehet ; ilyen akaratszabadság nem létezik. A testi szervezett bizonyos meghatározott törvények szerint működik ; ezek fölé nem emelkedhe- tik, sőt, ezek az ember minden cselekedetébe legyőzhetetlen kényszerűséggel folynak be. „Szabad akarat,“ mondja Vogt, „nem létezik, s igy felelősség vagy beszámítás sem. A testi szervezet nem uralkodhatik önönmaga fölött; ezt anyagi állományának törvénye uralja.“ Moleschott pedig igy szól : „Az ember cselekedetei az anyagcsere kényszer folyományai.“ „Az ember az, a mit megeszik.“

3. Ehhez képest az embert cselekedeteiben mindenütt csak physikai okok határozzák, melyek agyára hatván, az akarást és cselekvést előidézik. Ezen természeti okok az öntudatban, mint az embert késztető indító okok lépnek fel ; s minthogy az ember nem szabad, többnyire az erősebb indokok azok, melyek őt cselekvésre inditják. — »Oly szabad akarat“, mondja Büchner, „és oly akaratnyilvánulás, mely független volna azon benyomásoktól, melyek az embert minden pillanatban határozzák, és a melyek még a leghatalmasabbnak is korlátokat vetnek, nem létezik. Az, a mit mi szabadakaratnak hívunk, nem egyéb, mint a legerősebb indok folyománya.“ (Kraft und Stoff 236. és 243. 11.)

4. Ezen állítások mindenesetre szükségszerűen folynak az emberi szellem anyagelvi tagadásából ; de magukban véve ép oly hamisak és képtelenek, mint az anyagelviség ismeret-elméleti tanai. Mert :

a) Ha az, a mit mi akaratnak nevezünk, csupán az agynak külső érzéki benyomások okozta s előidézte szervi működése, akkor az akaratnak minden ténykedése az emberben csak is az érzékire irányulhat ; a mennyiben minden anyagi mozgás, ismét csak anyagi