Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
III. Az anyagelviség ismerettana
38 alatti eredménye, merő szervi hatás. Már most, hogy miként emelkedik ezen szervi hatás érzésre, sőt mi több fölfogásra,'az valóban megfejthetetlen. Az anyagelviség erre nézve legcsekélyebb felvilágosítást sem adhat. De sőt, még arra sem tud kielégítőleg megfelelni, miért nem látjuk mi a tárgyakat megfordítva, holott azok képei a recehártyára megfordítva vetődnek ; vagy két szemünk lévén, miért nem látjuk hát a tárgyakat megkettőzve ; vagy végre miéft nem érezzük a tárgyak benyomását az agyban, hanem épen ott, hol a benyomás történik ? A szervi hatás, melyet az érzéki benyomás az agyban előidéz, önmagában véve egyáltalán semmit sem szolgáltat nekünk, a miből az emlitett tünemények magyarázatát meríthetnök. y. Ép igy áll a dolog egy más lélektani tüneménynyel, az emlékező tehetség és megemlékezéssel is. Ezzel sem jöhetünk sehogysem tisztába, ha azt állítjuk) hogy a gondolkodás az agynak tisztán szervéletimüködése. Mert, „ha a gondolat anyagi, akkor ez is ugyanazon törvény alá esik, a melyeknek a testek minden anyaga alá van vetve, t. i. a regressiv anyagátváltozásnak ; s igy egy vagy más alakban a testből kiválasztatik. “ Ugyanez áll akkor is, ha azt csupán az agynak mozgásaként fognók fel ; mert ez a mint jött, ép úgy el is tűnik ismét. Ha a gondolat p. o. egy villanyfolyam- vagy szikrához hasonló, akkor ezen az agy minősége által föltételezett folyam-, vagy szikra eltűntével magának a gondolatnak is el kellene tűnnie. Emlékezés, vagyis a felfogottnak megőrzése még akkor is, midőn a megfelelő tárgy távol van, a mondott föltevés szerint lehetetlen lenne5. Ily módon tehát folytonos megfoghatatlanságokba ütközünk. Megfoghatatlan az öntudat, az érzéki fölfogás, megfoghatatlan az elme. Magok az anyagelviek is kénytelenek bevallani, hogy mindezeket megfejteni nem tudják. Büchner világosan kimondja, hogy annak módja, miként hozza létre az agy a gondo
