Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)

III. Az anyagelviség ismerettana

34

tüneményeket, általános természettörvényekre igyekszik visszavezetni. És ezt ép úgy teszik az anyagelvi természetvizsgálók, mint azok, kik egy magasabb meggyőződés elől még nem zárták el magukat. így jőnek itt is ellentmondásba önmagukkal; mert mig egy részt oly tant állítanak föl, mely szerint az általános fogalom mint valami föltétlenül lehetetlen tűnik föl, és annak jogosultságát minden gondolható módon meg is támadják : addig másrészt ők magok is általános fogalmakkal működnek, és annak tárgyilagos jogosultságát megtámadat- lanul hagyják ép úgy, mintha mi sem történt volna. Ez oly eljárás, melyet nem lehet elég szigorúan elitélni. A ki a gondolkodást annyira lealacsonyította, hogy az következetesen általános fogalom alkotására már többé nem képes, az ezen általános fogalmat nem is használhatja, és mindent száműznie kell, a minek, hogy lehetségessé legyen általános fogalomra van szüksége.

b) Tekintsük most a dolgot más szempontból. Tény az, hogy gondolkodásunkban vannak oly általános és szükségszerű alapigazságok, melyek mindenki előtt közvetlenül nyilvánvalók, s azért joggal „principia per se nota“ névvel jelezhetők. Ilyenek pl. ezen alapigazságok : „Nem lehet, hogy valami egy időben s ugyanazon viszonyok között legyen is, nem is“ i vagy ; „Semmi sincs elegendő és megfelelő alap nélkül.“ „Nincs okozat ok nélkül“ stb. És ezen alapelvek gondolkodásunkban nemcsak hogy megvannak, hanem egyszersmind lényeges előföltételét s alapját képezik minden gondolkozási tevékenységünknek is úgy, hogy a gondolkodásnak ezekhez szükségképen mint törvényekhez kell alkalmazkodnia, hogy a gondolat igazságra és következetességre igényt tarthasson. Magok az anyagelviek is követik ezeket és kell is követniük, mert ezek nélkül egyetlenegy helyes következményt sem volnának képesek] levonni. Azért ők ezeket már előre föltételezik, és föltétlenül bíznak igaz