Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
III. Az anyagelviség ismerettana
35 ságukban. De nyilvánvaló az, hogy az érzéki tapasztalás önmagában véve nekünk ezen közszükségletü alapelveket nem nyújthatja ; mert az mindenütt csupán egyedi s esetékes ismereteket közöl velünk. És ezt az anyagelviségnek is be kell vallania. De azt sem teheti föl, hogy az említett alapelvek saját gondolkodásunk által hozatnak létre ; mert ha gondolkodásunk az agynak tisztán szervéleti működése, akkor mint már kimutattuk, határozott lehetetlenség, hogy az egy általános s szükségszerű gondolatot alkothasson, minthogy ez esetben önönmaga fölé kerekednék, illetőleg oly működést vinne véghez, mely saját természeti erejét, saját tevékenységének körét lényegesen fölülmúlná. így azután az anyagelviségnek nem marad más hátra, mint a Kant-féle bölcselem csarnokaiba vonulni vissza és azt állítani, hogy amaz alapelvek gondolkodásunkhoz tartoznak, hogy azok gondolkodási képességünk természetébe s természetével alkotvák, s igy az eredetükről való kérdés megfejthetetlen s következéskép fölösleges. Valóban a mostani érzékelviség is csatlakozott azon állításhoz, hogy az okszerüségi elv, az agynak veleszületett működése. — De ezzel is csak az egyik megfoghatatlanság helyébe egy másik lépett. — Mert, hogy miképen lehetnek a közszükségü alapelvek „az agynak veleszületett működései“, az épenséggel megfoghatatlan. — Hiszen az agy egészen anyagi szerv, s ennek természetébe „mint működések“ volnának a tisztán eszményi alapelvek a természet által beoltva ? Ki képes ezt megérteni ! Fóltevé, de meg nem engedve, hogy ez csakugyan áll, ugyan mit nyerne vele az anyagéi viség ? Nem csak mit sem nyerne vele, hanem épen önmagát semmisítené meg ezáltal. — Mert, ha azon alapelvek- veknek, melyeken az egész gondolkodás alapszik, csakugyan nincs semmi tárgyilagos értékük, nincs semtpi tárgyilagos jelentőségük, s ha azok tisztán veleszületett működései az agynak : akkor a mi egész gondolkodá3’
