Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)

III. Az anyagelviség ismerettana

32

annak tüneményeit megmagyarázni. De vájjon a pará- nyok és parányerők olyas valamik-e, mit mi közvetlen érzéki észrevevés által megismerhetünk ? Bizonyára nem. Hisz maga az anyagéiviség bevallja, hogy a pa- rányok és azok erői az érzéki észrevevés elől örökre el vannak zárva. Ezek valami nem észlelhetők, valami érzékfölöttiek, melyeket csak gondolatban foghatunk fel, és a melyek ténylegesen észrevehetőkké soha sem lesznek.

Mig tehát az anyagéi viség egyfelől mindent tagad, mi a tapasztaláson kívül esik; addig másfelől érzékileg nem észlelhetőt vesz föl való gyanánt, sőt mi több a lét ősalapjaként és erre épiti rendszerét. Ha ez nem a legszembeszökőbb ellentmondás, akkor semmi sem az.

4. De az anyag'elviség második ismeretelméleti tantétele is, hogy t. i. a gondolkodás nem egyéb, mint az agynak tisztán szervéleti működése, képtelenség. Mert :

a) Ha a gondolkodás az agynak tisztán szervéi éti működése, akkor az általános fogalmak keletkezése mibennünk egyáltalán megmagyarázhatatlan. Tény ugyanis, hogy mi gondolkodásunkban egyes, egyedi dolognál, mely az érzékek közvetítésével jut tudomásunkra, még nem állapodunk meg, hanem általános fogalmakhoz emelkedünk ; az egyedit az általánosra vezetjük vissza, és ismét az egyedit az általánosból magyarázzuk. E tény könnyen megmagyarázható, ha a gondolkodás az érzéki szervezet által föltételezett s közvetített érzéki észleléstől lényegileg különböző, nem anyagi működés. Az anyagelvi sensualistikus vélet (hypothesis) szerint ellenben megmagyarázhatatlan ; mert itt a gondolkodás lényegileg semmiesetre sem különböző az érzéki észleléstől, mely szintén az agyban haj- tatik végre, és alapjában csak folytatása az érzéki észlelés által az agyban keletkezett szervi mozgásnak. Ha azonban ez igy van, akkor lehetetlen, hogy a gon-