Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)

II. Az anyagelviség történelmének vázlata

következtetni van hivatva. De látköre tovább nem terjed. Célja az, hogy mi a természet működését előrelátjuk, haszna pedig, hogy ezen előrelátást előnyünkre fordíthatjuk. Ehhez képest Hobbesnek bölcsészeti világ- nézlete a következő tantételekre vihető vissza :

a) A valóságban csak testek léteznek. Az állagról (substantia) és testről való fogalmak egybeesnek. A mi nem test, az nem állag, az egyáltalán nem is létezik. A test nélkül való állag semmi (non ens). Ép igy anyagról, mint teljesen határozatlan alapról (substratum) sem lehet szó ; ezen fogalom csupán elvonáson (abstractio) alapszik. Csakis testek vannak, melyek igen apró részekből vannak összetéve, s ezek ismét csak testées- kék. A testvilágban minden reális mozzanat mozgásokra viendő vissza> még pedig úgy, hogy ezen mozgások a testek legapróbb részein át tovább hullámzanak, minthogy a testeknek messze kiható, közvetlen működéséről szó sem lehet.

b) Az ember szintén csak puszta test. Anyagtalan lélekről szó sem lehet. Következőleg az embernek minden ismerete érzéki észlelésre viendő vissza, és nem egyéb, mint a szervek működéseinek eredménye. Az érzékek a külső tárgyból jövő mozgás által izgattatnak ; ezen mozgás, mint ilyen, tovább fűződik az agyig és ismét a szívig ; a szívből azután visszahatás indul meg, mely mint mozgás ismét az agyig, és ismét az izgatott érzéki szervekig hatol, és ezen hatás és visszahatás (actio-reactio) eredménye az érzéki észlelet. A tárgynak az érzékekre gyakorolt hatásából keletkezik a képzet, az ezen behatásra irányzott visszahatásból pedig a képzetnek kifelé való elhelyezése.

c) Az észleletből megmarad bennünk az emlékezet ; következőleg amaz a lcépzelő-erőben újra feltiinhetik. Az emlékezet az által gyámolit- tatik, hogy a képzeteket bizonyos jelekhez kötjük ; ily jelek különösen a szavak. E mellett azután ugyanazon szó több egymáshoz hasonló tárgy jelzésére szolgálhat. Ez esetben az általánosság jellegét nyeri, és igy azzá lesz, mit mi általános fogalommal nevezünk. Az általános fogalmak tehát csak általános nevek. És ebből ismét az következik, hogy az általánosság megismerésére nem szükséges az emberben külön tehetséget feltételezni. Az, a mit mi észnek nevezünk, nem egyéb, mint a képzelőerő, a mennyiben az a szavak jelentését fölismerni és megérteni képes.

d) A fentjelzett szerves hatás- és visszahatásra, melyek az érzéki észlelést feltételezik, vezetendő vissza a másik lélekmüködés is, az (úgynevezett kívánás és utálás. A tárgynak behatása az érzékre a szervet ugyanis vagy úgy izgatja, a mint azt ennek természete követeli, vagy pedig ellenkező módon. Első esetben kellemes, a másodikban kellemetlen érzet támad a testben, és ezen érzetnek minősége szerint a test a tárgyat vagy megkívánja, vagy pedig megutálja. Ha ez öntudatosan és meggondolva történik,