Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
II. Az anyagelviség történelmének vázlata
akkor ezen megkivánás vagy megutálás, akarás- vagy nemakarássá válik. Az érzékben akaratszabadság oly értelemben, melynél fogva az, szabad választása szerint erre vagy arra határozhatná el magát, nincsen ; csak cselekvési szabadság van, és ez a tevékenység akadályainak nemlétében, a physikai lehetőségben áll, hogy akaratelhatározásunkhoz képest munkálkodhassunk. e) Ezen alapelvekkel összhangzik Hobbesnek a „polgári testről“ vagyis az államról szóló elmélete. Minden emberi cselekvésnek mértéke és szabálya szerinte, az önzés, az önérdek. A miből következik, hogy az embernek természeténél fogva korlátlan joga van mindenhez, a mi csak érdekének megfelel, és ezen jogának érvényesítésében minden korláton túl teheti magát. Természetszerűleg csak az erősbnek joga bir érvénynyel És minthogy azonkívül minden ember már természeténél fogva is hajlandó korlátlan jogát minden tekintet nélkül, mindenkivel szemben érvényesíteni, világos, hogy a természeti állapotban minden ember a másikkal szemben ellenséges állást foglal el. Következőleg : az ember természeti állapota, valamennyinek harca valamennyi ellen (bellum omnium contra omnes), tehát nem a társadalmi, hanem a társadalom nélküli állapot. f) Ezen általános harcias állapot azonban az egyesek érdekeinek megóvását és előmozdítását lehetetlenné tenné. Azért saját érdekök arra kényszeríti őket, hogy ezen harcias állapotból kilépve, a békét, valamint a mások megtámadásai ellen való védelemre szükséges eszközöket keressék. Ez az által történik, hogy az emberek társadalmat ' alkotnak. Ezt pedig szerződés által létesítik, melyben minden egyes lemond korlátlan jogáról, és azt mindnyájon összességének engedi át. Ekkép az erősbek joga az egyesektől elvetetik, és az összességre ruháztatik át. Ezen összesség a társadalom, és ezen társadalom az államban valódílag létezik. Ezen állami társadalomban tehát az egységes összakarat (souverain) az uralkodó» mely valamennyi egyedi akarat fölött uralkodik. g) Ezen egységes összakarat azonban törekvéseit az egyedakarato k ellenében csak concret személyiség által valósíthatja meg, ki azon össz- akaratot képviseli és megfelelő hatalmi eszközök által foganatosítja. Hogy tehát a társadalom tökéletes politikai testté legyen, még egy concret személyiség felállítása is szükséges, ki az összakaratot képviselje és foganatosítsa ; és ez az úgynevezett alárendeltségi szerződés által történik, mely közvetlenül az eredeti társadalmi szerződéshez csatlakozik. A jelzett célra felállított személyiség azután államfőnek mondatik. h) Az államfő hatalma teljesen korlátlan. Minthogy természetszerűleg csak az erősbnek joga bír érvénynyel, az állam pedig, mint minden egyesnek összessége, a maga egységében minden egyesnél erősebb, hatalmáról s következéskép az államfő hatalmáról is, ki az államot képviseli mindaz áll, a mi az erősbnek hatalma és jogáról általában áll, hogy t. i. az korlátlan. Az államfőnek mindenki föltétien, vak engedelmességgel,