Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)

XV. Befejezés

174

szellemük gőgjével elvesztik hitüket; ha pedig egyszer ezt elveszíték, akkor nincs oly dőreség, melynek ne ujjongnának, hogy ez által igazolják Istentől való elpártolásukat. A gőg és az Isten iránti gyűlölet oda viszi őket, hogy az esztelenséget tartják bölcseségnek, megvetvén és üldözvén mindazokat, kik az ő „bölcsegüket“ elfogadni nem akarják. „Dicentes, se esse sapientes, stulti facti sunt.“ Es ha egyszer ez iránynak lettek követői, akkor az anyagelviség mintha csak az ő részükre lenne teremtve; mert hiszen itt gondolkozni sem kell, csak ügyesen tudjon valaki tagadni, akkor minden könnyen megy. így volt ez azelőtt,' s igy van ez, természetesen fokozott mérvekben, napjainkban is. Innét az anyagelvi világnézlet oly nagymérvű elterjedése korunkban.

2. Az anyagelviség az emberi szellemnek még nem legszélsőbb tévedése ; mert noha a lelki és eszményi világot tagadja is, az anyag valóságához még ragaszkodik. A legszélsőbb tévedés az, midőn még ezen valóság is elejtetik és a föltétien nihilis mus áll elénk. Áll azonban az, hogy az anyagelviség legközelebb áll a nihilismushoz, vagyis, ha az anyagelviséget legvégső föltevéséig követjük és vizsgáljuk, úgy az szükségképen a nihilismusban bontakozik ki. Az anyagelviség e pontig való fejlesztésének dicsősége, a „Philosophie des Unbewusten“ cimü mű ismeretes szerzőjét illeti meg. O ugyanis elhatározta, hogy az anyagelviség alapföltevését, a parány fogalmát, mely alapja lenne minden összetett anyagnak, megvizsgálja ; és e vizsgálat azon eredményre vezette, hogy a parány sem mint testecske, sem pedig mint tárgyilagos állag föl nem fogható, hanem hogy csak ül es erőnek kell azt tekin- tennünk. Nagyon helyesen ; mert ha minden érzékfölötti állag csak agyrém, akkor épen nem lehetne fölfogni, hogy miként lehetne a parányi állagnak tartani; mert hisz ezt is érzékfölötti és megfoghatatlan állagnak kel-