Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
XV. Befejezés
175 lene tekintenünk. Minthogy pedig az anyag parányok- ból áll, azért igy annak valósága is elenyészik, és a mindenség puszta erővé lesz. Minden dolog és tárgy csak puszta parányerők rendszerévé lesz. De a különös erőket természetesen, végre egy őserőbe kell összevonnunk, mi által a következő eredményt nyerjük : az egész világ egy állagtalan, üres őserő eredeti semmiségéből jött létre ; egy ideig lebeg a valóság látszatában, és végre ismét az üres erő semmiségébe sülyed. Ez azonban a nihilismus. így az anyagelviség tényleg végre a nihilismusba megy át, és ezzel önmaga mondja ki önmaga fölött, a végérvényes kárhoztató Ítéletet. 3. Mily magasan áll. ezzel szemben a kereszténység az anyagelviség fölött. Az anyagelviség csak rombolni tud, de építeni nem ; mihelyt az építéshez fog, 1 isikamlik a talaj lábai alól. A kereszténység ellenben már lényegében alkotó ; oly tant ad elő, melynek összes részei egymással oly szerves összefüggésben vannak, hogy köztük még csak a legcsekélyebb hézag sem található. De épen mivel alkotó, azért alkotó- lag és képzőleg hat az egyedre ép úgy, mint az emberi társadalomra, valódi emberi műveltségre nevelvén mindkettőt. Az anyagelviség az ember elállatiasitásával végfejleményében csak a barbárságra vezethet ; a kereszténység ellenben az erkölcsi állagot a társadalom szerves-rendszerébe vezeti be, és ezzel oly létalapot biztosít neki, melyből az élet gyümölcse sarjad. A ki a kereszténység végtelen jótéteményeit tanulmányozni akarja, az tekintsen annak ellentétese, a lélekölő és élettelen anyagelviségre; az ellentét a kettő között sokkal nagyobb, hogysem önkénytelenül ne érezné magát ösztönöztetve arra, hogy ismeretei és életére nézve egész leikéből és teljes szivéből a kereszténységhez csatlakozzék.
