Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)

XV. Befejezés

173

alól mert az erkölcsi rend a puszta nemzetiségi viszonyok fölött áll, és az ö követelményei előbbre valók, mint az előbbinek követelményei. Csak is ily elvek alapján lehetséges békés és nyugodt élet az államok és népek közt és a nemes versenyzés a béke müveivel, mig az anyagelviség mocsáros talajában csak az irigység, háború és a népek kölcsönös öldöklése nőhetnek fel.

XV.

BEFEJEZÉS.

I. Bevégeztük ezzel a modern anyagelviség birá latát. Láttuk, hogy fölállított tanai közül egy sem állhat meg a tudományos kritika előtt. Véletei, melyeket fölállít, mint kártyavárak omlanak össze a tudományos vizsgálat első érintésére. Az anyagelvi elmélet egész kifejlődésében alig találunk egyebet, mint véleményeket, föltevéseket és gyanításokat, melyeket ha behatólag vizsgálunk, összedülnek. Az egész elméletet alig támogatja néhány érv és azok is, a melyek támogatják» gyakran alig méltók a megcáfolásra. Valóban csodálkoznunk kell, hogy miként volt képes egy ily tarthatatlan elmélet,.mely csak gyenge föltevések és jelentéktelen gyaní tások mankóin mozoghat, annyi pártolót nyerni, hogy a követők egész raja járja az anyagelviség táncát. De még manap is ép úgy van, mint azon időben, melyről az apostol mondá: „Cum cognovissent Deum, non sicut Deum glorificaverunt, aut gratias egerunt : sed evanuerunt in cogitationibus suis, et obscuratum est insipiens cor eorum ; dicentes enim, se esse sapientes, stulti facti sunt.“ (Rom. i, 21—22.) Az emberek először erkölcsileg térnek el az Istentől, vagyis a bűn- gőg- és érzékiségre adják magukat ; ez által azután