Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)

XIV. Az anyagelvi "népjog"

kikerülhetetlenül vagy az egyik, vagy a másik szélsőségbe, vagy az egyediséghez, vagy pedig a socialismus- hoz vezető útra téved. A kereszténység nemcsak az egyednek, hanem a társadalomnak is megszabadítója ; mint socialis elv, üdvös és üdvhozó erejét már egyszer megmutatta, midőn a régi társadalom borzasztó social- gazdaszati sérelmeit megszüntetve, a társadalmat rendes gazdászati állapotába visszahelyezte ; az egyediség és socialismus által oly veszedelmesen megrongált modern társadalomra nézve szintén nem létezik más üdveszköz, mint a kereszténységhez való visszatérés.

XIY.

Az anyagelvi „népjog.“

i. Ha az anyagelviség, a mint eddig láttuk, oly romboló befolyással van az emberi társadalom kebelében az erkölcsi, politikai és társadalmi életre ; úgy a n ép é 1 e t sem maradhat attól ment, s a népek és államok közt levő nemzetközi viszonyoknak is érezniök kell e rendszer káros hatását. Az anyagelvi államtudomány tudvalevőleg ezen alaptételből indul ki : „Az állam forrása minden jognak“. Ezzel kimondatik, hogy az állam nélkül, az államon kivül és az államtól függetlenül, jog nem létezik, s ezért kötelesség sincs. Ha ez igy van, ebből szükségképen következik, hogy önmagában véve az egyes államok és népek közt természetes jog- és kötelességviszony semmikép sem lehet. Mivel jogról és kötelességről csak egyes államban, és annak tevőleges törvényhozása keretén belül lehet szó, azért a jog és kötelesség csakis addig terjedhetnek, a meddig az egyes állam tevőleges törvényhozása ; a hol ez megszűnik, megszűnik a jog és kötelesség is. De egyik