Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)

XIII. Az anyagelvi gazdászattan

társadalmilag, mint gazdászatilag, egy rá nézve tulajdon, és a társadalom részéröl érinthetetlen jogkörben. Másrészről azonban emez erkölcsi rend megkívánja, hogy az egyed se foglaljon el föltétlenül független állást, hanem inkább, hogy másodrendben az egésznek, az emberi társadalomnak is tagja legyen, abba bekebelez- tessék, következőleg annak alávetve legyen. Ha már a természet is erre utal, a mennyiben ugyanis az embernek természeti és szellemi kifejlődése tekintetéből a másokkal való társadalmi összeköttetésre lényegesen szüksége van, következőleg egész természete emez összeköttetésre van utalva : akkor az erkölcsi rend a többi egyenlők irányában is szabhat meghatározott, tehát társadalmi kötelmeket az egyed elé, és az embert arra utalhatja, hogy úgy az erkölcsi, mint a gaz- dászati élet folyamán át, ne a baromi önzést engedje cselekvéseiben vezérszerepelni, hanem inkább, hogy kötelessége úgy önmagáról gondoskodni, mint embertársai- és a társadalom javáért is munkálkodni. Ily módon mindkettő meg lesz mentve ; és pedig úgy az egyed magán önállósága és szabadsága, mint a társadalom joga és érdeke ; és igy a socialismus és az egyediség ellentétei, helyes úton egyenlittetnek ki. Az igazságosság és szeretet kötelmei, melyek az egyed és a társadalmon belül középhelyet foglalnak el, és egyenlő módon köteleznek, azon elemek, melyekben mindkettő találkozik és egy egységes szervesen lefolyó gazdászati életben egyesül, melyben emez élet tulajdonosai kettős állapotukat és kettős joghatalmukat megőrzik.

ig. Ez azon álláspont, melyet a kereszténység elfoglal. Tehát egyedül a kereszténység elveihez való szilárd ragaszkodás vezetheti ismét vissza a jelenlegi társadalmat a helyes gazdászati útra. A ki nem engedi magát keresztény gondolkozásmód által vezéreltetni, annak törekvése eredménytelen leend. Mert