Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
II. Az anyagelviség történelmének vázlata
Ítéletre megyünk át (y7toÂY]7Zlplç)} úgy azon ítélet lényegére nézve nem egyéb, mint a képzetnek alkalmazása a tárgyra, és ezen alkalmazásban csuszhatik be a tévely. Ha ugyanis a képzetet a tárgyra alkalmazzuk a nélkül, hogy előbb megvizsgáltuk volna, ha vájjon csakugyan megfelel-c tökéletesen a tárgynak, könnyen hamis véleménybe eshetünk 1). ^ d) Az igazság ismérve első sorban a közvetlen érzéki észlelés, az CiïadljOlS Mindaz, mire nézve érzékeink közvetlen tanúságára hivatkozhatunk, igaz. Semmi sincs, mi az észleléseket megcáfolhatná, föltéve, hogy a képzetet helyesen alkalmazzuk a tárgyra. Hasonlóképen az általános képzetek is bizonyosságukat csak az egyes képzetekre való vonatkoztatás által nyerik, a mennyiben t. i. ezek által megerősittetnek, a miből azután következik, hogy az általános tételek igazságának ismérve, mindig csak azoknak az észlelés, a minden ismeretek ezen alapja által való megerősítése lehet. Az igazságnak minden ismerete és bizonyossága tehát végső elemzésben az CXtOOïJOlÇ-re vitetik vissza. e) A világ keletkezésének egyedül helyes magyarázata, ennek Demokrit szerinti magyarázata. Csak az jegyzendő meg, hogy a parányok a végtelen űrben eső örökös mozgásuk közben az egyenes vonaltól egy kissé eltérnek, mert csak ezen feltevés mellett lehet azoknak egymásba ütközését, s ezzel testekbe való alakulását eléggé megmagyarázni. A pa- rányoknak ezen, az egyenes vonaltól eltérő esése folytán (melyről természetesen nem tudjuk hogy miben bírja okát), szükségképen összeütközés jő létre a parányok között, és ezen összeütközésből azután részint azoknak egymással való állandó összefonódása származik, részint azoknak egymásról történő visszapattanása által fölfelé, és oldalmozgások keletkeznek, melyek azután forgó mozgásba mennek át, miből ismét parányösszefonó- dásolc származnak. f) Az istenek léte semmiesetre sem tagadható ; mert rólok pontos ismeretünk van, minthogy az embernek álmában többször megjelennek, és rólok ebben képzetek maradnak yissza. De tévednek az emberek ha az isteneket szellemi lényeknek gondolják, és a világkormányzás művét nekik tulajdonítják ; 'mert e két dolog egymással összeférhetetlen. Csak a tudatlanság, mely a természeti tüneményeket nem képes a természetből, annak erői- és törvényeiből kimagyarázni, folyamodik istenekhez. Az istenek, mint minden egyéb dolog, parányolcból állanak, a csillagzatok közötti űrben laknak, ott boldog életet élnek, és sem a világgal, sem az emberi ügyekkel nem törődnek. g) A lélekben, mely finom, sima és kerek parányolcból áll, még *) *) A tárgy képe ugyanis a légen keresztül vezető útjában eredeti nagyságából és alakjából sokat veszíthet és igy hathat be érzékeinkbe. Ez esetben a képzet már nem felel meg pontosan a tárgynak s ha mégis a tárgyra alkalmazzuk, úgy tévedünk.
