Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)

II. Az anyagelviség történelmének vázlata

más ismeretlen minőségű parányok is vannak, és ezek azok, melyeknél fogva az ember érez és gondolkodik. Ezen parányok az emberben a XoyiKOI -1, míg a többi parányok az Cthoyov-1 képezik, mely az egész testet áthatja, és a XoyLKOV és a test közötti kölcsönös hatást közvetíti. A halálban é lélek parányok mind szétszóródnak ; a lélek elenyészik. Az akaratot a képzetek indítják ; de szükségképenséggel meg nem határozzák El/.lùÇj.l€VTJ egyáltalán nem létezik, minthogy minden az esetlegesen alapszik ; következőleg az akarat sem állhat ily végzet alatt.

h) Az ember legfőbb java a boldogság; de ez nem a pillanat kéjében áll, hanem mint állapotot kell azt felfogni. És ezen állapot első sorban a fájdalmatlanság. A fájdalmatlanság ismét abban áll, hogy vagy a szükségleteket és vágyakat, melyekkel bírunk, kielégíthetjük, vagy pedig nincsenek vágyaink és szükségeink, melyek kielégítésre várnak. Ennélfogva a fájdalmatlanságot elérhetjük vagy minden szükségeink és vágyaink teljes kielégítésével, vagy pedig szükségeinknek és vágyainknak azon mértékre való szorításával, melyben azokat kielégíthetjük. Minthogy azonban az előbbi lehetetlen, azért a fájdalmatlanság elérhetése céljából nem marad egyéb hátra, mint vágyainkat és szükségeinket azon mértékre szorítani, melyben azokat kielégíteni képesek vagyunk.

i) Ha pedig igy áll a dolog, következik, hogy a boldogság még sem tisztán nemleges valami, hanem hogy igenleges oldala is van, a menynyiben a fájdalmatlanság lényegileg a vágyak kielégítését, és igy tényleges gyönyört tételez föl. Csakhogy ezen igenleges oldalnak bizonyos korlátokon belül kell maradnia, azaz a vágyak kielégítésének meghatározott mérték szerint kell történnie, mivel ezen helyes mérték nélkül a fájdalmatlanság el nem érhető. Tehát az igenleges elemeknek a nemleges elemekkel való egyességében áll a boldogság, vagyis az ember legfőbb java és azt elérhetni tőle függ. Azért az epicuri erkölcstan alaptörvénye im ez: „Oly módon számítsd fel a gyönyört és fájdalmat, melyek az emberi életben oly szorosan összelcötvék, hogy egész életedre az élvezet lehető legnagyobb összegét, a fájdalom lehető legkisebb összegével biztosítsd.“

k) A boldogságra vezető út az erény. Az erény azonban csak azon haszon tekintetéből jó és szeretetreméltó, melyet az élet boldogságára nyújt ; csakis e szempontból bir az emberre nézve jelentőséggel. Főerény a bölcseség. Ez egyrészről megszabadít bennünket az istenektől és a haláltól való hiú félelemtől, másrészt pedig képessé tesz bennünket élvezeteink olyatén szabályozására, hogy az egyik élvezet a másikat meg ne zavarja, vagy mértéktelen fokozás következtében az ellenkezőbe át ne csapjon ; továbbá, hogy az élvek azon kellő feszültséget nyerjék, melynél fogva egymást kölcsönösen sokasitsák, s hogy mi ne csak a jelen által, hanem a múltra való emlékezés és jövendő élveknek kilátásba helyezése által is az öröm hangulatába ringattassunk.