Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
II. Az anyagelviség történelmének vázlata
9 nyíre későbbi fejlődési ideje tekintetbe jő, anyagelvi törekvések ; a stoicismus szintén összekeverte az idea- listikus irányzatot a naturalismussal és némely pontjaiban egyenesen az anyagelviséggel találkozott. Teljesen azonban az anyagelvi világnézlet az epikureismusban lépett föl. Az epicureismus tökéletesen egyjelentésü az anyagelviséggel. Kutassuk azonban lényeges jellegét ezen epicureusi anyagelviségnek s igen csalódunk, ha abban valami lényegesen új dolgot vélünk feltalálhatni. Az eredetiség ideje azon korszakban, melyben Epicur fellépett, már letűnt. Epicur ugyanis egyszerűen ismét a demokriti parányelméletre tért vissza, s megelégedett azzal, hogy azt saját gondolkodás módja szerint átidomította, tökélesitette és benne azt, a mi nézete szerint változást, vagy módosítást igényelt, megváltoztatta és módosította. Megelégszünk itt azért csupán azon tantételek felsorolásával, melyeket Epicur mint sajátjait a demokriti elmélettől eltérőleg állított fel; és ezek a következő fő pontokra vihetők vissza : a) Minden ismeretnek végalapja az érzéki észlelés, mely akként keletkezik, hogy a testekből, anyagi képek (sido)X(x) ömlenek ki, és érzékeinken keresztül belénk hatolnak. Ezen képek t. i. a testek felszínétől elválva, a közben lévő levegőn át. szemeinkig jutnak, melyekbe aztán behatolván, eredményezik az észrevételt (CUOÔrjOlÇ). Az érzékektől azután tovább az észig hatolnak s ezáltal azt eszközük, a mit mi a puszta érzéki észrevételtől megkülönböztetőleg, gondolatnak nevezünk. b) Ismételt észrevételekből azután bennünk lassankint állandó s általános gondolatképek képződnek, melyek több kívülről jövő hasonnemű észlelések emlékezetein alapulnak. Ezek az egyes képzetekkel szemben mint „általános képzetek“ lépnek föl, és az OíKXÓ^fffiíg-ekkel ellentétben, îTÇOÀJ^7rO£<Ç-eknek mondatnak. így keletkezik bennünk a ló általános képzete, miután több egyes lovat láttunk. Ily általános képzetek bennünk névszerint azon szó használata által merülnek fel, melylyel az illető tárgy jelezve van. Valamint az CtlGOïJOSlÇ ismeretünknek első, úgy amazok, második elemét képezik. c) Az ismeret legközelebb mindig csak a külső dolgok által bennünk fölidézett képzetekre terjed ki, s mig erre szorítkozik, addig mindig igaz marad. Csak is a képzeteknek, az ezt okozó tárgyra való vonatkoztatása alkalmával származhatilc a tévely. Ha ugyanis a puszta képzetről az
