Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
II. Az anyagelviség történelmének vázlata
8 h) „A boldogság a kedély derült nyugalmában áll, melyet az ember csak a vágyai felett való uralom által érhet el. Mértékletesség és a szív tisztasága, összekötve a szellem műveltsége és az értelem fejlődésével, megadják az embernek az eszközöket arra nézve, bogy az élet minden viszontagsága dacára is e célt elérhesse. Az érzéki kéj csak rövid ideig tartó kielégítést nyújt, és csak az van biztosítva a belső jutalomról, ki a jót a nélkül, hogy arra félelem és remény által indíttatnék, egyedül a maga benső értékéért cselekszi.“ 4. Demokrit ezen parányelméletében az anyagelvi világnézletnek első föllépését látjuk a görög bölcsészeiben. Előadási módja a világról és fejlődése folyamatáról vajmi szegényes és kezdetleges. Az egész elmélet folytonos hypothesis, mely csapongó képzeletre mutat ugyan, de minden észszerű alaposságot nélkülöz. Mindent a parányok puszta mozgására vezet vissza, de ép ott, hol a végső és legfőbb kérdésről t. i. ezen mozgás okáról volna szó, a fejtegetést hirtelen megszakítja, és igy a szellem elől az eszményiekhez vezető utat elzárja. Nem csoda, ha ily világnézlet az élénk és az eszményiek felé hajló görög szellemet ki nem elégíthette. A demokritusféle parányelmélet Görögországban tovább ki nem fejlődhetett; túlhaladta és háttérbe szorította azt az attikai bölcsészet, mely a jóniai természetbölcselet szűk látkörén áthatolt, és minthogy tekintetét a természetfölöttire, az eszményire irányzá, egy nagyszerűen rendezett idealistikus bölcseletben igyekvék a természetbölcseletnek teljét és egyszersmind javílását is adni. Mindenesetre találkozunk az attikai bölcsészet - fejlődése folyamatában is az ethikai anyagelviség némi nyomaival, még pedig az aristippi hedonismusban, ki az érzéki kéjérzetet tartotta az ember legfőbb javának; de ez csak kinövés volt, mely nagyban és egészében véve nem rejlett az attikai bölcsészet szellemében. 5. Csak, miután a görög bölcselet hanyatlása és bukása korszakába lépett volt, küzdötte fel magát ismét az anyagelviség a történelem fölszinére. Már a peripa- thetikus (aristotelesi) iskolában is mutatkoztak, a meny
