Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)

XII. Az anyagelvi államtudomány

ezen célért dolgoznak és dolgozhatnak, érdeklődik általában az állam is irányukban. Ezen elvből kiindulva, íi „modern“ anyagelvi államtan a következő főalapelveket állítja föl :

6. Az államnak célja önmagában van. Ezért egyáltalán mondhatni, hogy neki feladata az általános jólétet előmozdítani ; de ezt szinte nem az államhoz tartozók érdekeiért kell tennie, hanem saját érdekeért. Az állam célja, az államnak mint ilyennek, nem pedig az államhoz tartozóknak jóléte ; a mi ebből az államhoz tartozókra esik, az rájok csak annyiban és azért esik, mert az az államnak, mint ilyennek, érdekében áll. És az igy szándékolt cél megvalósítására minden eszköz jogos. Az államcél megvalósítására szolgáló eszközök választásában a mérvvessző, egyedül annak, ezen célra való hasznavehetősége. Valamint az egyesnek nincs más szabálya cselekvésére nézve, mint ama haszon, melyet ez érdeke előmozdítására vagy megőrzésére nyújt: úgy az államnak sincs más szabálya és mérvvesszeje eljáráséiban, mint ama haszon, melyet neki ezek az általa szándékolt államcélok megvalósításában nyújtanak.

.7. Ezen fő alapelvekből azután önkényt következik minden alábbi. Ezekből foly az anyagelvi államnak azon állása, melyet az a vallás-, erkölcs és joggal szemben elfoglal ; ezek határozzák meg amaz óvadékok terjedelmét, melyeket az állam polgáraitól a maga részére megkíván ; s végre ezek szabják meg ama viszonyt, melyet az állam hozzátartozóival szemben elfoglal.

a) A mi először az anyagelvi államnak a valláserkölcs- és joghoz való állását illeti, erre vonatkozólag e következő alapelvek állíttatnak fel :

«. Az állam, mint ilyen, semmiféle valláshoz sem tartozik; ő, minthogy istentagadó, vallástalan is. A népnek mindenesetre, legalább még jelenleg, szűk-