Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)

XII. Az anyagelvi államtudomány

137

sége van vallásra ; mert a népet legalább mostanáig, csak vallásos indokok által lehet az államtörvénynek alávetve tartani. Azért az államnak még egyenlőre a vallást föl kell használni céljaira, és azt azért, mint a magasabb államrendőrségnek támpontját, meg kell tartania.

E mellett azonban rá nézve egészen mindegy, bármely „vallás felekezethez“ tartozzék is a nép ; az egyik vallás olyan jó, vagy olyan rossz, mint a másik. Csak oly „vallási társulatot11 nem tűrhet az állam, mely a maga körén belül, szabadságot és önállóságot vesz igénybe. Az ily vallási társulat ellen élet-halál harcot kell víni, mert a vallásnak, mint az államrendőrség támpontjának, szükségképen az állam kezében és annak hatalma alatt kell lennie és maradnia.

ß. Az állammik mint ilyennek, semmiféle er- , kölcsi törvényhez nem kell alkalmazkodnia eljárásaiban és működéseiben. Eljárásának egyetlen irányadója a haszon ; az, hogy mit kelljen a népek közt divatozó erkölcsi alaptörvényekről Ítélni, nem is jő tekintetbe. A jelszó az, hogy az állami eljárásokban és a politikában, a közönséges erkölcsi mérvvessző nem alkalmazandó. „A politika haszonra, nem erkölcsiségre törekszik.“ Az államnak „ilyen eszményiségre nincs érzéke“ ; rá nézve nem a tisztán eszményi, mint az er- kölcsiség valamely törvénye, mérvadó, hanem csak a gyakorlatilag megfogható előny.

y. Az állam forrása minden jognak, azért maga minden jog fölött áll. Nincs semmi természeti és isteni törvény, a melynek az állam nélkül és tőle függetlenül érvénye volna. Minden jog kivétel nélkül az államból indul ki, és positiv törvényhozásának eredménye. S nincs is jog, mely előtte érinthetetlen volna.

A mint ő érdekéhez képest a jogot megalapítja, úgy viszont minden jogot meg is szüntethet, ha az érdekének ellene lenni látszik. „A hatalom áll a jog fölött“, ez ama remek mondás, melyet a fent említett viszony