Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
XI. Az anyagelviség erkölcstana
129 g) Az államtörvények továbbá azért sem lehetnek az emberi cselekvésnek legfőbb és egyedüli szabványai, mivel magok is egy magasabb szabványra vonatkoznak, a mely szerint irányulniok kell. Ugyanis nem minden tételes emberi törvény igazságos törvény csak azért, mert törvény. Hiszen mi egész pontossággal különbséget teszünk az igazságos és igazságtalan törvény között. Senki sem fog minket meggyőzni arról, hogy minden törvény, a mit az állam tekintélye hoz, már csak azért és az által, hogy az állam hozza, egyszersmind igazságos is. És ha ezt mégis rá akarnók az emberi észre erőszakolni, úgy az, ez ellen a leghatározattabban tiltakoznék. Mi tehát a tételes emberi törvény igazságosságát vagy igazságtalanságát, mindig az igazság egy f e 1 s ő b b szabványával való megegyezése vagy meg nem egyezése szerint Ítéljük meg ; tehát egy fensőbb törvénynyel való megegyezés vagy meg nem egyezés szerint, a melynek rá nézve minden tekintetben irányadónak kell lennie. Az államtörvények tehát magokban véve cselekvésünknek korántsem egyedüli irányadói : sőt, ha cselekvéseinknek irányadói akarnak lenni, nekik is egy fensőbb erkölcsi rendszabás szerint kell irányulniok. Az államtörvény az Istentől szivünkbe irt erkölcsi törvény nélkül semmi ; és a ki ez utóbbit tagadja, az megfosztja az államtörvényt azon alaptól, mely nélkül ez a légben lebeg, és a mely nélkül ez, mint valóságos kötelező törvény, soha főn nem állhat. 3. Bizonyos tehát, hogy az anyagelviség minden erkölcsiségnek tagadása, és a ki annak alapelvei szerint él, az cselekvéseire nézve nem ismerhet többé erkölcsi korlátot. Az elméleti anyagelviség szükségképen maga után vonja a gyakorlatit. Ezt természetesen nem akarják beismerni az anyagelviek. Hogy a vallást tagadja, hogy magát vallástalan embernek fitogtassa, az nem esik nehezére az anyagelvinek ; sőt még fönhéjázva tetszeleg magának abban, hogy a „tömeg babonáitól“ Stöcklj Az anyagelviség. 9
