Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)

XI. Az anyagelviség erkölcstana

menten, mint „erős lélek“ áll, és mint ilyen elismerésre számít azoktól, a kik nem képesek magokat „a vallási előitéletektől megszabadítani.“ De,hogy, mint erkölcstelen ember jelenjék meg a nyilvánosság előtt, ez mégis nehezebben esik neki; erkölcstelennek lenni, ez még megjárná; de nyilvánosan bevallani azt, hogy nincs semmi erkölcsi korlát, és ezen alapelvek szerint élni mindenki szeme előtt : ettől mégis irtózik, mert igen jól tudja, hogy ezen esetben még a legegyügyübb ember is elitélné. Azért széretilc az anyagelviek a tanításukból szükségkép levezethető következményeket az élet és cselekvés terén tagadni. „A tudományos anyagelvi- ség,“ — mondja Büchner (LXIII. old.), „és a gyakorlati anyagelviség úgy különböznek egymástól, mint az ég a földtől, és csak a rosszakarat és korlátoltság cserélheti fel ezeket egymással.“ De hisz ki beszél „felcserélésről ?“ Az elméleti és gyakorlati anyagelviség két különböző dolog ugyan, de az első az utóbbit, mint szükségképes következményt, vonja maga után; és ez az, a mit mi állítunk, és a mit maga az úgynevezett anyagelvi „erkölcstan“ is bizonyít. Ha egyszer áll az, hogy az egyed „lelkiismeretére“ nézve egészen „közön- bös, hogy miként cselekszik,“ úgy ez által minden erkölcsi korlát mellőzve van, és az ember akkor következe t- lenül és esztelenül cselekszik, midőn egy tökéletesen képzelmi erkölcsiség érdekében szenvedélyeit korlátozza. Ha következetes akar lenni, ezeket feltétlenül meg kell engednie, annál is inkább, mivel az anyagelvi szükségesség elmélete szerint nem is bir erővel és eszközzel, hogy azoknak ellenálljon és azokat legyőzze. Ha tehát az elméleti anyagelvi egyszersmind nem gyakorlati anyagelvi is, azaz, ha ő életmódjában még az erkölcsiség törvényeit figyelembe veszi, úgy ezt nem elveinek, melyeknek hódol, hanem más indokoknak köszönheti, melyek rá nagy befolyással vannak ; közönségesen pedig azon erkölcsi légkörnek, a melyben mozog. Ha a mate-