Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
XI. Az anyagelviség erkölcstana
128 \ hogy az államtörvény által kiszabott büntetés az erősebb indok, mely által az egyed agy veleje úgy befolyá- soltatik, hogy a kérdéses rossz cselekvényt nem követi el. De mit tehet a gonosztevő arról, hogy ezen büntetés, illetőleg az ettől való félelem bizonyos adott esetben rá nézve nem volt elég erős a bűntettre sarkaló indok ellensúlyozása- és fölülmulására ? 0 nem ura cselekvésének, mert föltétien uralma alatt áll az agyvelejére gyakorolt benyomásnak. Azért igazolatlan és képtelen következetlenség, ha az állam valamely, törvény áthágást megbüntet és a bűnöst a törvény áthágásáért elitéli akkor, midőn ez a maga valóságában a kérdéses tényt el nem kerülhette.’) Az anyagelviség tehát az államtörvényt csak alapelveinek tökéletes megtagadásával nyilatkoztathatja az emberi cselekvés kötelező szabványának. Ha alapelveihez hü akar maradni, akkor rá nézve egyáltalán lehetetlen, hogy az emberi cselekvést és az emberi önzés érvényesítését korlátozza, miután azt minden emberi cselekvés zsinórmértékévé emelte ; és e célra még az államtörvény is fölmondja neki a szolgálatot. *) *) Ugylátszik, elfogulatlan pillanatokban ezt magok az anyagelviek is belátják. „A bűntények túlnyomó száma“, mondja Büchner (234 sk. 11.), „bebizonyíthatólag indulat és tudatlanságból, mint a hiányzó műveltség vagy ügyefogyott megfontolás kifolyásából származik. A művelt talál eszközt és utat, hogy bizonyos elviselhetlen viszonynak elejét vegye, és azt kikerülje, a nélkül, hogy a tevőleges törvénybe ütköznék. A műveletlen nem tud magán másként segíteni, mint a bűntény elkövetésével ; ő viszonyainak áldozata. (Természetes ! hisz nem cselekszik szabadon !) Értelemhiány, szegénység és műveletlenség, e három a főtényező a bűntények létrehozásában. (De hisz akkor művelt és gazdag gonosztevők nem is lehetnének ! Pedig, hogy a bűntényektől való mentesség ezeknek holmiféle kiváltságuk volna, azt a tapasztalás épen nem igazolja.) A gonosztevők inkább szerencsétlenek, mint megvetésre méltók. (Hogy is ne ?) Azért okosabban tennénk, ha senkit se kárhoztatnánk és Ítélnénk el.w (Nagyon helyesen ; de hát hogyan illik ez azután össze megint azon anyagelvi tannal, mely az államtörvények szükségességéről és a hozzá tartozó büntetések megszabásáról szól ?)
