Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
XI. Az anyagelviség erkölcstana
124 gyilagos különbséget tehát csak az állam tevőleges törvényhozása állapítja meg'. Ez azonban mindig csak külső és esetleges szabály, és az is marad. Általa a lelkiismeretben a belső erkölcsi kötelezettség semmikép sem alapíttatik meg, minthogy az államtörvények az emberekre nézve csupán csak külső korlátokat képeznek. „Az egyednek önmagára és lelkiismeretére nézve teljesen közönbös lehet az, miként cselekszik, föltéve, hogy az emberi társadalommal és ennek törvényeivel való ösz- szetüzést kerüli.“ Alanyilag a cselekvésnek szabálya mindig az önérdek ; csak ennek követésében az ember a rendőrséggel való összetűzéstől őrizkedjék (Büchn. 243—257)2. Ezen tan az emberi szellemnek borzasztó sülye- dését tanúsítja és csak egy erkölcsileg tökéletesen megromlott társadalomban számíthat tetszésre. Engedjük ellenében a józan észt, és az erkölcsi öntudatot szólni. a) Ezen vélet szerint egy és ugyanazon cselekvény ép úgy lehet jó, mint rosszá a szerint, a mint az egyik esetben hasznosnak, a másikban pedig más körülmények között károsnak bizonyul. így azután a jó és rossz közti lényeges különbség is megszűnt. Ha pedig az erkölcsi jó és rossz közt nincs különbség, akkor maga e két fogalom is semmivé lesz ; mert akkor egészen közönbös, hogy az egyik ember a másikkal igazságosan cselekszik-e vagy igazságtalanul, csak saját előnyét megvédje. így az erkölcsi jó és rossz fogalmai is csak üres nevekké lesznek, melyeket csak azért használunk még, mivel ezen szavak a nyelvben megvannak, de a melyeknek fogalom már nem felel meg többé ; azért tanácsos is volna e szavakat a nyelvből kiküszöbölni és a „hasznos“ és „káros“ fogalmakkal helyettesíteni. De ez által minden erkölcs meg van tagadva ; mert, ha még az erkölcsi alapfogalmak sem szilárdak, úgy bennök és velők minden rajtok alapuló erkölcsi tannak is el kell enyésznie.
