Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
II. Az anyagelviség történelmének vázlata
6 2. A kelet mindazonáltal rajongó, mystikus és eszményies felé hajló irányzatával az anyagelvi vi- lágnézlet kifejlésére kevésbbé volt alkalmas talaj ; annál merészebben ütötte föl azonban fejét nyugaton, és pedig a görög bölcsészet fejlődése folyamatában. Ezen bölcsészet tudvalevőleg a jóniai iskola természetistenítésé- vel (naturalismus) kezdődött. A régi jónaiaknál ezen természetistenítés, mint dynamico-hylosoistikus tan szerepel, a mennyiben ama régibb jóniai bölcselők minden dolog őseredetét ugyan az anyagba helyezték (oroixeiov), de ezen anyagot egyszersmind erőmütanílag (dynamikai- lag) alakult, oly létezési alapnak (principium) tekintették melynek működése által a dolgok az anyagból kifejlődtek. A jóniai iránynak csak későbbi természetbölcsészei ejtették el az anyagnak ezen erőmütani felfogását, és minthogy a dynamismus helyébe a tiszta mechanismust ültették, végképen lesüppedtek az anyag- elviség fokára. Ezen bölcsészek Leucippus és Demok- ritus, — a parány-bölcselök valának. 3. Demokrit, kitől egyedül birunk kimeritőbb adatokat, főképviselője a mechanikus paránybölcseletnek. Ezen anyagelviségnek alaptételei a következők : a) Semmiből, semmi sem lesz ; semmi, a mi létezik, meg nem semmisíthető. Tehát valami eredetit, örökkévalót és meg nem semmisitlietőt kell elfogadni, hogy a világ keletkezését megmagyarázhassuk. Ezen eredeti, örök és elpusztíthatatlan az üres tér, és a parányolc, melyek végtelen számmal vannak ezen üres téren belül ; minden egyéb csak vélemény. Ezekből egyedül magyarázandó meg minden lét. b) Parányok alatt azon legkisebb, többé fel nem osztható részecskék értetnek, melyek akkor származnak, ha a testet legvégső határáig gondoljuk felosztottnak. A parányok kicsinységük miatt nem láthatók. Minőségileg egymással mindannyian hasonneműek ; azonban alakilag egymástól, végtelenig különböznek. Ép úgy különböznek egymástól nehézségre nézve is, a mennyiben némelyek nehezebbek, mások kevésbbé nehezek. Továbbá nem birnak a parányok „benső állapotokkal,“ azaz nincs meg bennök a tevékenység elve, a dynamikai elv ; hanem csak nyomás és lökés által hatnak egymásra. c) Hogy ezen parányokból a világképződés kimagyarázható legyen,
