Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)

X. Az anyagelviség tana az emberi fajokról

korcsfajok vagy épen nem, vagy legalább nem folytatólagos termékenységgel szaporodnak, hanem vagy a két faj egyikébe esnek vissza, vagy pedig terméketlenség következtében kivesznek. Ezekben hiányzik a szaporodási képesség. A különböző fajú embereknél azonban épen az ellenkező történik. A különböző fajú emberek ugyanis oly utódokat nemzenek, a kik tovább szaporodnak, és pedig oly módon, hogy azok szaporodási képessége teljesen korlátlan, miként az egy és ugyanazon fajnál mindenütt észlelhető. Sőt mi több, ha a fajok ilyetén elegyedése tovább is folytatódik, úgy az elegyedő fajok jellemző sajátságai és isme-jelei az utódokban mindinkább elenyésznek.

b) Különböző fajok, egyszersmind különböző sajátságok és tulajdonságokkal is bírnak, melyek által egymástól különböznek. A hol tehát a jellemző sajátságok mindenben megegyeznek, ott faji különbséget fölvenni egyáltalán nem lehet. Pedig a különböző emberfajok tagjainál ez utóbbi eset észlelhető. Valamennyi emberfajnál ugyanis a testnek ugyanazon bonctani szerkezete, az élettartam ugyanazon átlagos hossza, a betegségekre való ugyanazon hajlam, a testnek ugyanazon szabály- szerű hőfoka, az érütés ugyanazon középszámú gyorsasága, a terhesség ugyanazon időtartama észlelhető. Ily egyenlőség, az állatországban a különböző fajoknál sehol sem található, csakis ugyanazon faj változatainál. Épen ily egyenlő az emberek összes fajainak physikai ereje is. Bármily nagy különbséget észlelünk is az értelmiség, az erkölcsiség és társadalom szempontjából az egyes népeknél : mégis egyáltalán nem szenved kétséget, hogy ugyanazon physikai alaperők képezik valamennyiök közös tulajdonát.

c) Azonkívül léteznek még más okok is, melyek a különböző emberfajoknak, mint fajilagos különbségeknek elfogadását lehetetlenné teszik. Ide tartoznak mindenekelőtt azonköz épfokozatok, melyekaz egyes fajok