Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)

X. Az anyagelviség tana az emberi fajokról

életalakból való lassankénti keletkezésének magyarázásában megzavartassék vagy megakadályoztassék : addig az emberinemnek fajilagos különbségeit lehetőleg eltávolítja egymástól, és azokat, mint az emberinem egységével összeegyeztethetlen ellentéteket állítja szemeink elé. Ezen fölötte következetlen eljárásának célja nyíltan oda irányul, hogy az ember szellemisége ellen ezen oldalról is harcolhasson. Mert, ha az ember nem pusztán szerves lény, hanem egyúttal lélekkel is bir, akkor az emberinem fajilagos egysége ezen föltevésnek szükségképi következménye; mert akkor a lélek a testnek alakelve (forma informans), az alak egysége pedig egyúttal a faj egységét is föltételezi, a mennyiben nem az anyag, hanem az alak a dolgok fajilagos elve. Ha tehát valóban állana az, hogy az emberinem több egymással össze nem egyeztethető és egymással ellentétes fajokra osztható, akkor az ember szellemi természetét védeni többé nem lehetne ; akkor az embert, mint a többi élő lényt, pusztán természeti lénynek kellene tekintenünk. És épen ez az, mit az anyagelviség az emberi fajok faji különbségének fölvétele által elérni óhajt. E mellett természetesen az isteni kinyilatkoztatásnak is szánt egy kis oldalvágást, mint a mely tudvalevőleg az összes emberiségnek egyetlen emberpártól való leszármazásáról szóló tanával, közvetve az emberinem fajilagos egységét hirdeti.

3. Azonban az anyagelviek azon nézete, hogy a különféle emberfajok az emberinem fajilagos különbségének képviselői, ép oly alaptalan, mint meggondolatlan állítás. Mert :

a) Ha az egyes emberfajok fajilag különböznének egymástól, akkor azoknak elegy edé se vagy lehetetlenség volna, vagy, ha ez esetleg létesülne is, az elegyfa- jok többé nem szaporodnának. Tény ugyanis, hogy hacsak némileg is éles különbséggel felruházott fajú egyedek párosodnak, az ezen párosodásból származó