Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)

VIII. Az anyagelviség tana az ember eredetéről

— 103

ragaszkodik. Azonban be tudja-e bizonyítani Darvin azt, hogy az ebnek csakugyan van ilyen öntudata ? Bizonynyal nem. Az eb ép úgy, mint más állat, ösztönökkel van ellátva, melyek őt arra késztik, hogy az emberhez ragaszkodjék; ez csak beleoltott ösztönei szerint cselekszik, és sem nem gondolkodik, sem nem következtet viselete felett. Félre tehát ezzel az eb vallással ! Ha egyéb bizonyítékaitok nincsenek állítástok mellett, úgy ez ebről vett okoskodásokkal bizton elmaradhattok. Hogy végre „számtalan fajok“ lettek volna és volnának még most is, — „melyeknek sejtelmök sincs az Isten fogalmáról“, azt először be kellene bizonyítani, másodszor pedig ez épen Darvin ellen vallana, mert hisz csak ezen fajok tagjai sem alhatnának álmok nélkül s igy nem lehetne átlátni, hogy álmaik folytán miért nem jöttek ezek is az Isten fogalmára.

ö. Épen ily keveset bizonyít, igy folytatja tovább Darvin, az ember erkölcsi é rzü le t e is a mellett, hogy az ember az állattól lényegileg különbözik. Mert az erkölcsi érzület, az erkölcsi érzék, a lelkiismeret és a cselekvésre való erkölcsi elhatározás, az állati életből is kifejlődhetnék. És pedig a mi az elsőt illeti : „Ha valamely állat jól kifejlett társulási ösztönökkel volna felruházva, ezeknek azt arra kellene vezetni, hogy sor- sosainak társaságában élvezetet leljen, irántuk rokon- szenvet érezzen, és nekik különböző szolgálatokat tegyen. És ezek már kezdetei volnának az erkölcsi életnek. A másodikat illetőleg, mihelyt az illető állatnak szellemi tehetékei eléggé kifejlődnének, valamely ösztön ki nem elégítése folytán keletkezni szokott kellemetlen érzésnek kellene felébredni mindannyiszor, valahányszor egy bizonyos adott esetben a társulási ösztönt egy más ösztön, mely ez idő szerint erősebb lett, legyőzné. És ezek lennének azután első kezdetei a lelkiismereti nyugtalanságnak, — a lelidfurdalások. A mi végre a harmadikat illeti, miután ez állat fajroko-