Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
VIII. Az anyagelviség tana az ember eredetéről
100 jómtól való leszármazását bizonyító ezen érve is, romba dűl. d) Teljesen dugába dűl azonban Darvinnak az ember majomtól való leszármazását tárgyazó elmélete akkor, haaza lélektannal hozatik érintkezésbe. ADarvin-féle tan szerint, az emberben az agyvelő a gondolkodás- és akarásnak kizárólagos elve. Ez azonban oly állítás, melyet lélektani, tudományos szempontból határozottan hamisnak és esztelennek kell tartanunk, a mint ezt már fön- nebb be is bizonyítottuk. ]) Oly hézag támad itt, mely semmiféle segédelmélettel be nem tölthető. Az ember majomból való lassankénti fejlődésének minden phan- tastikus kiszinezése haszontalan akkor, ha bizonyos az, hogy a gondolkodás és akarás egy pusztán anyagi elvből meg nem magyarázhatók. És ez bizonyos. Nem akarunk itt ez ügyben tényleges bizonyitgatásba bocsátkozni ; de különben elég az is, a mit e tekintetben föntebb a materialistikus ismeret- és akarattanra vonatkozólag elmondottunk. Darvin persze minden igyekezetét felhasználja, hogy az ember szellemi életének lassankénti létfolyamatát megmagyarázza, és hogy a lélektani tüneményeket, mint az ember majomtóli fejlődésének mindmegannyi fokait tüntesse föl. De az első tekintet, melyet ebbeli okoskodásaira vetünk, megmutatja, hogy mily zavarban van, midőn e lélektani tüneményeket saját elvei szerint magyarázza, és mint mozog csupa vélemények, gyanitások, feltevések és stb. közt a nélkül, hogy csak egy biztos tételt is fel birna állitani. Fölhozunk néhányat e magyarázatai közül, melyekkel azt igyekszik bebizonyítani, hogy az ember szellemi és lelki tüneményeiből sem lehet azt következtetni, hogy az ember az állattól lényegileg különbözik. a. „Az öntudat,“—véli Darvin,— „nem hozható föl érvül az ember és állat közti lényeges különbség *) *) Y. ö. Föntebb 3. és 4 §§.
