Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
VIII. Az anyagelviség tana az ember eredetéről
V b) „Az agy“, igy folytatják tovább, „ezen fejlett majmoknál nagy mérvben fejlődött, és ennek követkéz- tében értelmileg is gyarapodtak.“ — De itt szükségképen azon kérdésnek kell felmerülnie, hogy miként lett ezen fejlett majmok agya oly nagygyá, hogy most a teljes vadság állapotában lévő ember agya is, nagyságra úgy, mint terjedelemre, minden állat agyát nagy mértékben felülmúlja ? A Darvin-féle elmélet valamely szerv nagyobb kifejlődésének csak két okát ismeri, és pedig: a külső életkörülményekhez való alkalmazkodást, és a szervnek folytonos gyakorlatát. Itt azonban e két ok közül egyik sem alkalmazható. Ugyanis, az agynak gyakorlása nem eszközölhette annak ilyetén való nagyobbodását, mert hisz a felsőbb értelmi erő, és ennek kapcsán a felsőbb és erőteljesebb értelmi ténykedés is, csak az agy ezen növekedésének következtében állhatott volna be. De a külső életkörülményekhez való alkalmazkodásból, a mennyiben ezek az agy nagymérvű fejlődését igényelték, sem magyarázható ki ezen nagyobbodás; mert azon vad emberek agyának valódi nagysága, a kikké a majmoknak eredetileg változniok kellett volna, jóval fölülmúlja azon fokot, a melyet ezeknek szükségei igényelnek: mert hisz ezek értelmöket legföljebb arra használják, hogy valami kezdetleges fegyvert, vagy edényeket készítsenek. És igy az agynak ezen iszonyú megnagyobbodásaa majomnak emberré való átváltozásánál oly valami, a mi a fajok természetes kiválasztásából nemcsak hogy meg nem magyarázható, sőt azzal ellentmondásban van. Valóban nem érdemes, a majom emberré történt átváltozásának azon ábrándos rajzolásába, mint azt Darvin előadja, még mélyebbre bocsátkozni. c) De tarthatatlanok és semmisek azon érvek is, melyeket Darvin abbeli vélete mellett hoz föl, hogy a majom emberré változott át. Mert : a. Ha az ember testalkata némi tekintetben hasonlít Stöckl, Au anyagelviség. — 97 — 7
