Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
VIII. Az anyagelviség tana az ember eredetéről
94 élettel, a testalkatnak is szükségképen meg kelle változnia, hogy így léte új feltételeinek megfelelhessen. b) Minthogy ugyanis a fákról a földre tevén át lakásukat, itt ragadozók ellen voltak kénytelenek magokat védelmezni : képesekké kelle lenniök arra, hogy magoknak fegyvereket készithessenek, köveket és dárdákat bizonyos kitűzött cél felé hajíthassanak, magokat kövekkel vagy botokkal védelmezhessék, táplálékukat zsákmányolás által, vagy más módon megszerezhessék. E cél elérése szempontjából pedig az volt rájok nézve előnyös, hogy egyenes állást nyerjenek, és igy két- lábuakká váljanak. E célra t. i. mindkét karnak, és a test egész felső részének szabaddá kelle lennie ; ehhez pedig szükséges volt, hogy lábaikon szilárdan megállhassanak. c) így nyerték ama majmok az egyenes testállást, lábaik lelapultak s nagy lábujjaik sajátságosán megváltoztak, jóllehet ez által megragadási képességüket elvesztették. Kezeik most már kevésbbé használtatván oly erős munkára, minő a fára mászás, nagy mérvben finomultak, kifejlődtek és emberi kezekké lőnek. A medencecsont szélesebb lett, a hátgerinc feltűnően meghajlott és a fej e megváltozott állásban megerősbült. Az agy mindinkább nagyobbodott, és ennek következtében kifejlődött bennök a lélek értelmi ereje. A szőrtől, diszítés szempontjából lőnek megfosztva; és végre farkukat is elveszték, miután ezt többé sem kapaszkodásra, sem tapintásra nem használták. És igy származott a majomból nem „érzett11 csonkítások hosszú során át végre az ember. d) Darvin, hogy az embernek majomtól való származását indokolhassa, azon hasonlóságra hivatkozik, mely az ember, és a hozzá legközelebb álló állatok, névszerint a majmok testalkata között létezik ; a menynyiben az emberi test a többi emlős állatokkal ugyanazon jelleg, vagy minta szerint van alkotva. E vélet