Lüken Henrik: Az emberinem származási okmánya - vagyis a mózesi teremtés-történet, megvilágítva és megerősítve a népek hagyományai- és a természettudomány által, 41/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
III. A teremtés második napja. A légkör alkotása
44 Ezen második nap végén hiányzik a Teremtő, e helyeslő és jóváhagyó szava: „És látá Isten, hogy jó.“ Már föntebb is megjégyeztük, hogy a Teremtő e jóváhagyó és megerősítő szava itt joggal hiányzik ; mivel ezen a napon ^z egész mesterműnek nem egy tökéletes és maradandó része alkottatott meg, hanem a még befejezendő földnek csak egy ideiglenes átmeneti foka fejeztetett be. A földmag még hullámzó, partnélküli viz volt, szárazföld és tulajdonképeni tenger nélkül, és maga az ég is, noha lényegileg már létezett, mindazonáltal még csak csillagtalan, vizpárákkal telt, és azért átlátszatlan gőzkör vala. De mivel az égboltozat lényegének alkotása már be volt fejezve úgy, hogy jóllehet nap-, hold- s csillagokkal még nem volt is ékesítve, hanem mindennemű gőzzel telítve, mégis mivel teljesen bevégzett tökéletességéhez semmi új képzést már nem igényelt, az égboltozat mint olyan, mely ezóta földünket környezi, „ég“ elnevezést nyert (egészen érzéki álláspontból Ítélve, mint a fölöttünk levő levegőt mi is égnek nevezzük) ; a földet azonban Isten még nem nevezte meg, mivel ez alkatrészeiben még ekkor nem létezett, a mennyiben rajta még ekkor mind a szárazföld, mind a „tengernek kiszabott; határok; és kapuk,“ miként ezeket Jób nevezi, hiányoztak. Ez a földtest fejlődésének csak egy további foka, a harmadik nap müve volt. A második nap müve tehát, az első napon egye- desített és elkülönített földtest fejlődése és képzésének első fokát, vagyis a légkör-képzést foglalja magában, minek következménye a felhő képzés lön, a mi ismét a földmag kigőzölgése- és meghűlésének előmozdítása által a 3-ik napot, vagyis magának a földnek teljes bevégzését készítette elő.
