Lüken Henrik: Az emberinem származási okmánya - vagyis a mózesi teremtés-történet, megvilágítva és megerősítve a népek hagyományai- és a természettudomány által, 41/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
II. A teremtés első napja. A világépület alapjának lerakása, a világosság (tűz) melegítő, mozgató és képző erejének teremtése által
38 és állatokat, és végre az embert teremtette.“ Hasonló teremtési mondák nem hiányoznak az új világrészben sem. „A föld,“ mondják a mexikóiak, „tochtli (nyúl) napján vagy évében, az ég acotl (nád) jegyben, az állatok tecpatl (tűzkő) jegyben és végre az ember a hetedik napon, és pedig ehekatl (szellem, lehelet) napján teremtetett.“ A tochtli stb. nevek tudvalevőleg a régi mexikói naptárakban a napok és évek nevei valának. Záradékul még csak az újseelandiak egyik nevezetes mondáját idézzük itt : „Kezdetben,“ mondják, „semmi sem létezett. E semmiből létrejött valami, azután ismét valami, mely magában foglalá a szaporodás lehetőségét (a chaos első képzésének egy neme). Azután fölmerült a szellem, mely az anyagnál finomabb, azután a léleknél finomabb gondolat. Ez volt az első korszak. A második korszak az éjé ; a nagy éj, a hosszú éj, a halál éje. A harmadik korszakban feltűnt a nap és hold. A negyedikben az ég közösült Havaikával (az újseelandiak sz. törzsszigetével) és némzé a földet. Az ötödik korszakban lettek az isiének, a hatodikban az emberek.“ Tehát mind a régi zsidó magyarázók, mind a népek ősrégi hagyományai szerint a teremtési napokat képletes érteményben isteni napoknak, a hét napot együttvéve pedig isteni világhétnek kell vennünk, mely mintegy a kis emberi hét ősképe gyanánt állíttatik szemeink elé. De ha e napok nem valódi napoknak tekintendők, vájjon miként beszélhet akkor Mózes a napok estéjéről és reggeléről ? Itt meg kell jegyeznünk, hogy e szó „nap“ csak oly időszakok megjelölésére használta tik, melyek valamely jelenségnek kezdetét, fejlődését és befejezését foglalják magokban, és igy ezen képletes érteményben lehet szó egy ily napnak reggeléről vagy alkonyáról, mint annak estéjéről. És igy ez esetben sem fölösleges toldalék az, midőn a sz. irás azt mondja : „És lön este és reggel, egy nap“,
