Lüken Henrik: Az emberinem származási okmánya - vagyis a mózesi teremtés-történet, megvilágítva és megerősítve a népek hagyományai- és a természettudomány által, 41/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)

II. A teremtés első napja. A világépület alapjának lerakása, a világosság (tűz) melegítő, mozgató és képző erejének teremtése által

35

szerit bennünket arra, hogy huszonnégy órából álló napokat vegyünk fel, azt miután már az egyházatyák is e napokat különböző módon magyarázták, mások eléggé kimutatták, és bizonyára ma már nagyon kevés azon hittudósok száma, kik e véleményt vitatnák. Ellenben nagyon sok okunk van arra, hogy e szót magasabb érteményben mint korszakot vegyük és „Isten napjainak“ jelentményében magyarázzuk.

Nem akarunk mi e helyen a teremtés hosszabb tartamának érdekében természettudományi okokra hivatkozni, sőt ezt a szöveg magyarázásánál is kerülni fogjuk, nehogy utóbb azt vessék szemünkre, hogy mi a tudomány kedvéért olyas valamit adtunk a szöveghez, a mit az eredetileg nem tartalmaz. De különben is elég okunk van a melyek arra birnak, hogy e napokat mint hosszabb korszakokat értelmezzük.

Mindenekelőtt, hogy a teremtés három első napja alatt 24 órából álló napok nem érthetők, az abból is következik, hogy a nap (égitest) mint a mostani idő szabályozója és jelenlegi napunk (időtartam) létrehozója csak a 4-dik napon jelent meg. De hogy a hetedik nap sem vehető 24 órából álló napnak az is világos, mert az isteni sabbath, vagyis Istennek a teremtés munkája után való pihenése, nyilván kiterjeszkedik a világ egész időtartamára, és az isteni gondviselés és kormányzás müvét jelézi a teremtés művével szemben.

Ezekből tehát kitűnik, hogy e szót „nap“ legalább az említett napoknál közönséges érteményben nem vehetjük ; de azt majd igy, majd úgy magyarázni is egészen igazolatlan volna. Azonban eltekintve ettől, e szónak „nap“, valamint minden népnél, úgy a zsidóknál is a szószerinti jelentményén kivül van még egy más, képletes érteménye is, a mely korszakolj tehát ~~ncm minden tetszésszerinti időszakot, hanem olyat jelent, a melynek kezdete van és a mely valamely előhalaáó történetnek bizonyos befejezését foglalja magában ;

a)

h

3