Lüken Henrik: Az emberinem származási okmánya - vagyis a mózesi teremtés-történet, megvilágítva és megerősítve a népek hagyományai- és a természettudomány által, 41/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
II. A teremtés első napja. A világépület alapjának lerakása, a világosság (tűz) melegítő, mozgató és képző erejének teremtése által
3i hozta és idomította, miglen belőle a világépületnek most fonálló tagoltsága ki nem fejlődött. A világosságnak e nemű fölfogásával megegyezik néhány pogány mondának abbeli állítása is, hogy első teremtettnek ha nem a világosságot, akkor a tüzet, hőt vagy valamely egyetemes éltető és nemző erőt tartanak. Hesiod a szentirással legközelebbi összhangzásban azt mondja, hogy az éjből (chaosból) az ather-világos- ság és a nap keletkezett. *) Az egyptomiak ellenben azt állítják, hogy Ptah azaz Vulkán, vagyis a tűz volt az első, a mi a világtojásból képződött. A germán kos- mogonia, mely a teremtés folyamatát északi szemléletmód szerint adja vissza, úgy adja azt elő, hogy a jég először Ginnungagab-ban (azaz „tátongó üregben“ vagy chaosban), Muspelheim (vagyis a germánok által a világon kivül fölvett legmagasabb tüzég) heve által olvasz- tatott föl, és hogy a cseppek annak hatalma által nyertek volna életet, ki a hőséget bocsátotta (tehát a „cseppek“ fölött mintegy kotló, és a tüzégben lakó isteni szellem hatalma által). Ezek tehát a világosságot, mint tüzes életerőt fogták föl. Úgy tetszik nekem, hogy az indiai kosmogonia „Prakrudá“-ja is ide tartozik, melyet Brahma a világtojásból legelőször hoz elő, és a mi „nemző erőt“ jelent, a mely által az indiai kosmogonia szerint az őselemek keletkeznek. 2) A világosság e mozgató és idomító őserejének további következménye már most az, hogy e chaotikus tömeg (az ősföld, a világtojás) mozgásba jön, különböző égitestekre szakad szét, melyek a mostani világrendszer alapjává szervezkednek. Hogy e felosztás, illetőlegf szétszakadás és szervezkedés valóban az első napon történt meg, azt mutatja a szent okmány további szövege : „Es eíválasztá a világosságot a sötét*) Hesiodi, theog. 125, v. 2) V. ö. Bagavadam. Asiat. Originalschr. I. 50. 1.
