Lüken Henrik: Az emberinem származási okmánya - vagyis a mózesi teremtés-történet, megvilágítva és megerősítve a népek hagyományai- és a természettudomány által, 41/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
II. A teremtés első napja. A világépület alapjának lerakása, a világosság (tűz) melegítő, mozgató és képző erejének teremtése által
29 jelezné. Az Isten e teremtői szavát dicsőitőleg igy énekel a zsoltáros '(33, 9. zkolt) : „Mert ő szólt és lettek ; Ő parancsolt, és létrejöttek.“ A nemzetek apostola pedig ezeket mondja (Hebr. 11. 3): „Hit által értjük hogy a világ Isten igéjével teremtetett, hogy a láthatatlanokból láthatók legyenek.“ Minden napnak müve az isteni Teremtőnek e figyelemre méltó kifejezésével kezdődik : „Mondá Isten“ ; csak a chaos létrehozásánál nem használtatik e kifejezés, mivel a chaos teremtésében még nem isteni gondolat érzékíttetett meg, hanem ebben a bevégzésre rendelt teremtési mesterinknek csupán csirája lön elvetve. Hogy ezen isteni teremtő szó, mint a teremtés cselekvényének eszközlője kezdettől fogva mily szilárdan fenmaradt, eléggé bizonyítják a pogány mondák, melyek e szót még személyesítették is és belőle az úgynevezett Demiurgot, a teremtést eszközlő középlényt képezték, mely a „vizek fölött lebegő isteni szellemtől“, noha nem tagadható, hogy a pogányok e kettőt összekeverték és felcserélték, mégis jól megkülönböztetendő. A perzsák az isteni szót, mely által Ormuzd minden dolgot teremtett, Honover név alatt dicsőítik ; az indiaiak pedig, kik még Brahmát is (eléggé jellemző Brahma ősemberi jellemére nézve a daemonvilághoz tartozó Ormuzddal szemben) e szó által mondják teremtettnek, Vachnak nevezik, és azt, mint Brahma cselekvő erejét és a bölcseségnek istennőjét akarják magyarázni. Maguk a későbbi zsidók és gnosztikusok is, a pogány eszmék után indulva személyes lényt, és teremtő ősközvetítőt tiszteltek a teremtés e szavában. E teremtett pogány közvetítőt vagyis Demiurgot, mely a kereszténységet is annyira fenyegette a -tanai közé való vegyüléssel, János apostol a legélesebb megkülönböztetéssel az istenség második személyével, mint az örök isteni „igével“ állítja szembe, a ki által minden
