Lüken Henrik: Az emberinem származási okmánya - vagyis a mózesi teremtés-történet, megvilágítva és megerősítve a népek hagyományai- és a természettudomány által, 41/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
XIII. A bünbeesés
mennyi teremtménynél jobban meg kell aláztatnia, és a helyett, hogy a fensőbb szellemi légkörben, — melyhez tulajdonkép tartozik, — mozogna, mocsokban és porban keilend majd csúsznia, szenny- és tisztátalanság- gal táplálkoznia. Ily felfogás mellett tehát ama, különben is csak igen szűk értelemben tett ellenvetés, hogy a kigyó nem a földdel, hanem csak a földön és annak belsejében élősködő kisebb állatokkal táplálkozik, egészen elesik Maguk a szentatyák is az átkot nem csupán a kígyóra, hanem egyúttal az ördögre is, vagy csupán az ördögre vonatkoztatják. Azon pogány mondákban , melyekben a csábitó megátkozásáról van zó, az átok hasonlókép részint a csábitó közvetítőre, részint a gonosz szellemre vonatkozik és alkalmazta tik. A középafrikai (Kordofán) jumala-négerek azt tartják, hogy Til (az Isten) a békát, mely az első ember halhatatlansága elvesztésének okozója volt, e szavakkal átkozta meg: Ketrakaki, azaz légy — kiterjesztve. Még a nyúl is, mint a gonosz szellem eszköze, a kaffereknél örökös futásra kárhoztatik. Itt tehát az átok az állatra, mint a gonosz szellem eszközére (mint amott a kígyóra) alkalmaztatik, habár e népeknél sem ismeretlen a gonosz szellem, mint e tettnek titkos bujtogatója '). Az Ore- noko melletti amerikai népeknél pedig, hol ismét a kigyó lép föl mint az ördög szolgálatába szegődött azon állat, mely ősidőkben az emberinem bukását eszközlé, Puru (Isten) e szavakkal átkozza el a kigyót : Menj a pokolba átkozott, s házamba soha többé vissza ne térj.2) De hogy a kígyónak fentemlitett megátkozásában csakugyan képletes vonatkoztatást kell elfogadnunk az ördögnek és földi követőjének mélyen sülyedt szellemi állapota — és megaláztatására, azt a leghatározottabban az átoknak folytatólagos szavai bizonyítják : „Ellenkezést ve- *) *) Y. ö. Az emberin, hagyom. 116. 1. 2) V. ö. Az emberin, hagyom. 128. 1.
