Lüken Henrik: Az emberinem származási okmánya - vagyis a mózesi teremtés-történet, megvilágítva és megerősítve a népek hagyományai- és a természettudomány által, 41/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
XII. Az ember mint társadalmi lény, vagyis a nyelv keletkezése és az asszony teremtése
io8 „a nyelv igazi eredetét fejti meg.“ Igen a nyelv, mint azt az Írás e helye mutatja, nem valami találmány, mely az emberek egymásközti közlekedéséből lassankint fejlődött ki ; mert hisz előbb létezett, mint maga e közlekedés ; még kevésbbé pedig nem az állati érzés-nyilvá- nulásoknak kifejlődött rendszere, mert már első megnyilatkozásai is fogalmak, nevek, melyek a dolgoknak megfelelnek s állandó érvénynyel birnak. „A nyelv,“ mint Humboldt Vilmos mondja, s hogy igaza van, azt jelen keletkezési története is bizonyítja, „a nyelv (beszéd) az emberi szellemnek megnyilatkozása, melynek első kezdetei, mint minden létezőé s főkép minden szerves és elevené a természetben, felfogásunk körén kivül esnek “ Az emberi szellem látja a tárgyakat, melyek szemeibe ötlenek, és fogalmakká alakítja azokat, s ezen fogalmi képzeteknek hangok általi nyilvánítása a nyelv, a beszéd. Az ember mihelyt öntudatra ébred, öntudatát a külvilággal szembe állítja, és ezzel felébred benne beszédképessége is. Az állat ellenben, ha nyelve mégoly hajlékony is, s ha képes is hangokat utánozni, beszélni még sem tanul meg soha, mert fogalmakat alkotni és öntudatosan gondolkodni nem bir. Az ember azonban még akkor is, ha mint az első embernél minden utánzás lehetetlen, mint gondolkodó lény, magától tanulja meg a nyelvet, a mennyiben először a külvilágról fogalmakat alkotva egyszersmind bensőleg beszél, s ezen fogalmakat azután hangja által külsőleg nyilvánítja. Az első emberről e szerint elmondható, hogy látott, gondolkodott és . . . beszélt. — Ez a nyelv eredete, igy tanítja ezt a szentirás. S a mint igy a nyelv egy gyökérből származott, úgy az az emberi társadalmon belül is csak egy maradt, a mint azt a szentirás is megerősíti. Mert mint az emberi társadalom közös kincse, első eredetététől kezdve csakis azon az úton haladhatott melyen haladni kezdett, és bármennyire kifejlődött is, szervezetileg csak ugyannak kellett maradnia, valamig
