Lüken Henrik: Az emberinem származási okmánya - vagyis a mózesi teremtés-történet, megvilágítva és megerősítve a népek hagyományai- és a természettudomány által, 41/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)

XII. Az ember mint társadalmi lény, vagyis a nyelv keletkezése és az asszony teremtése

107 neveztetnek meg. És hogy ezen „föld (mező) állatai,“ itt épen nem egyértelmű a „szárazföldi állatokkal“ ál­talán, az onnét is kitűnik, hogy e szó: sade (azaz lakott vagy művelt mező : nem arez föld, mint a szá­razföldi állatoknál), itt mindkét Ízben különös nyoma­tékkai használtatik és ragasztatik az „állatok“ szóhoz. A nevezett állatok alatt tehát mi csak azon állatokat érthetjük, melyek az ember környezetében (lakott és müveit földön, nem vadonban) laknak ; s itt különösen azon állatokat kell értenünk, melyeket Isten az ember által lakott paradicsomba helyezett, s a melyek nem lehettek ragadozó és kártékony állatok, mert ezek az ember nyugalmát megzavarták volna; pedig az embe­rek a paradicsomi korszakban, mint azt minden népek mondája is bizonyítja, az állatokkal békében éltek. Itt tehát semmiesetre sem egy új állatteremtésről, hanem legfölebb csak egy, a paradicsom számára történt kü­lönleges utó-teremtésről lehetne szó; de még ennek felvétele sem szükséges, mert e hely kifejezéseinek már akkor is elég van téve, ha mi nem egy új teremtési moz­zanatra, hanem csak az állatok legszebb és legjobb fajai­nak, a föld legszebb és legjobb helye, „az Isten kertje“ szá­mára történt kiválasztása és elkülönítésére gondolunk is.1) Az állatok elővezetésének tehát az volt célja, hogy az ember tudatára ébredjen annak, hogy ő ellentétben az állatokkal magasabb társadalmi életre van hivatva. De továbbá azért is vezettettek eléje, hogy ő azokat megnevezze, s ez elnevezés az állatok lényének megfe­lelve a földön érvénynyel birjon. „Minden élő lénynek az a neve, a minek Ádám nevezte.“ „Ez elbeszélés,“ igy szól maga Evald !) is, *) *) A később fellépő kigyót is, mely szintén a (lakott) mező álla­taihoz számíttatik, a paradicsom számára kiválasztott szebb és tökélete- tesebb fajok közé sorolhatjuk, miután ezt a szentirás maga is jelezni látszik. 2) Delitsch. Comment, z. Gén. 150—51. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents