Lüken Henrik: Az emberinem származási okmánya - vagyis a mózesi teremtés-történet, megvilágítva és megerősítve a népek hagyományai- és a természettudomány által, 41/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
XI. A paradicsom
94 zőleg, két folyamunk a Tigris és Euphrát volna, az Arg és Vekben pedig a bibliának másik két folyóját kell keresnünk. De ezen két folyóról azután az mondatik: „Az Albordsról éjszak felé két folyó folyik; ezek egyike nyugat felé tart s Argnak neveztetik, a másik kelet felé, és Vehnek mondatik ; az Arg Emessan (Syriában) keresztül Egyptom tartományba folyik, hol Nevnek (Nilus) neveztetik, a Veh pedig Chorasánon át Sind tartományba, (India) s azután Hindustán tengerébe ömlik.“ Továbbá ezen két folyóról, az Arg és Vehről az mondatik, hogy ezek két ellentétes oldalról (nyugat és kelet) az egész földet körülfolyják, azután a világtengerbe ömölve, végre ismét visszatérnek eredeti kifolyásuk forrásához1) (Ar- duisur). Ha már most a perzsa mondának ezen előadását Józsefnek, a zsidó történetírónak a paradicsom folyókról való előadásával összehasonlítjuk, úgy találjuk, hogy az ő felfogása a bibliai két paradicsom folyóról, a Gehonról és Fizonról, ezzel tökéletesen megegyezik. „A paradicsom kertet,“ mondja József, „egy viz öntözi és termékenyíti, mely az egész földet körül- folyja, és mely ugyanazon helyen (t. i. a paradicsom kertben), négy folyóra oszlik. Az első a Fizon (e név bőséget jelent), futását India felé irányozza, és a világtengerbe ömlik. A görögök Gangesnek hivják. A Ge- hon pedig, mely Egyptomon folyik keresztül, a napkeletről jövőt jelenti. A görögök Nilusnak nevezik.“*) Ebből tehát kiviláglik, hogy az ős hagyomány a paradicsomi folyók alatt oly folyókat értett, melyek különböző irányban az egész földet (t. i. az akkor lakottat) körülfolyják, és a melyek a világtengerrel egyesülnek. A szentirási Gehont és Fizont tehát a hagyományhoz képest, a föld nyugati s keleti folyójának kell *) Bundehesch. XX. *) József, Ant. I, I, 3.
