Lüken Henrik: Az emberinem származási okmánya - vagyis a mózesi teremtés-történet, megvilágítva és megerősítve a népek hagyományai- és a természettudomány által, 41/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
XI. A paradicsom
95 tekintenünk, úgy, hogy az első Kusch tartományt („ Ae- thiopiát“) vagyis az ó-világ nyugati felét, a második pedig Hevilát tartományt („Keleti tartomány“) vagyis az ó-világ keleti felét veszi körül. Hogy későbben az alatt a Nílust, ez alatt pedig majd az Indust, majd a Gangest értették, az csak későbbi értelmezésnek tulajdonítandó. Hasonló vélemény pedig, legalább a Nilusra vonatkozólag, annál könnyebben származhatott, mivel nyilván hasonló regeszerü felfogással, Nilus folyamukat az Egyptomiak maguk is Óceánnak mondották. *) Azt kell tehát csak elfogadnunk és szilárdan megvédenünk, hogy e folyamok egy pontból indultak ki, s a föld különböző tájai felé szétágazva, a világ (az akkor ismert) keleti s nyugati részeit körülfolyák, mig végre a világtengerrel egyesültek. Ily nagyszerű értelemben találjuk a négy paradicsomi folyót felemlítve Sirák könyvében is, midőn a bölcseségnek mindent termékenyítő és mindenek fölé kiterjeszkedő ereje ama négy folyóval hasonlíttatik össze, melyek a (paradicsom) kertben először csak mint csatornák erednek, később azonban folyamokká és tengerekké válva, a legtávolabbi tartományokban is szétterjednek. 2) — Az a kérdés már most, vájjon ezen felfogás, mely a mózesi előadásban le van téve, és a mely szerint ezen folyamok a föld egész nyugati (Aethiopia), valamint egész keleti (Hevilát) részét körülfolyják, s a mely mivel a pogá- nyok őshagyományaiban is előfordul, alaposnak látszik, tényleg a föld valóságos állapotának, vagy inkább csak az ó-világ előtt ismeretes félgömbnek felel-e meg? Vagy, a nyugati és keleti tartományok folyamai akkor, midőn az Euphrát és Tigrissel közös forrásból erednek, miként vehetik körül ama tartományokat, s igy a földet vagy legalább annak régi féltekéjét, hogyan foly- hatják körül ? Erre nézve csupán egy megfejtési mód *) Diód. bibi. I, 12. ') V. ö. Sirak. 24, 40—43.
